Dodik győzött a háttérből, Bosznia megosztott marad

Bosznia-Hercegovinában a vasárnapi választás első eredményei ismét azt mutatják, hogy az ország politikáját továbbra is az etnikai törésvonalak és a régi pártstruktúrák határozzák meg. A szerb többségű boszniai Szerb Köztársaságban, Republika Srpskában Milorad Dodik pártja, a Független Szociáldemokraták Szövetsége győzelmet hirdetett, miközben maga Dodik jogerős ítélet miatt nem indulhatott. A boszniai szerb politikát mégis ő uralta a kampányban és a választás éjszakáján is.

A szavazatok nagy részének összesítésekor a háromtagú államelnökség szerb helyéért induló Željka Cvijanović, Dodik közeli szövetségese magabiztosan vezetett. A horvát helyért Darijana Filipović, a Horvát Demokratikus Közösség jelöltje állt az élen, a bosnyák posztért pedig a szociáldemokrata Denis Bećirović vezetett Bakir Izetbegović előtt. Az utóbbi verseny jóval szorosabb volt.

A választás egyik legfeltűnőbb adata a részvétel: országosan körülbelül 42 százalék ment el szavazni, nagyjából nyolc százalékponttal kevesebb, mint 2022-ben. A távolmaradás jól mutatja a politikai rendszerrel szembeni kiábrándultságot. Bosznia-Hercegovina Európa egyik legszegényebb országa, a fiatalok tömegesen költöznek külföldre, miközben az állami intézményeket folyamatos politikai blokádok bénítják.

Dodik a választás estéjén úgy beszélt, mintha személyesen nyert volna. Azt mondta, pártja a Republika Srpska parlamentjében is nagy többséget szerzett, és jelezte, hogy politikai irányukon nem kívánnak változtatni. Kampányzáróján ennél is tovább ment: Bosznia-Hercegovinát működésképtelen, lényegében halott államnak nevezte.

A boszniai szerb vezető tavaly azért veszítette el közhivatal-viselési jogát, mert nem hajtotta végre a daytoni békerendszer végrehajtását felügyelő nemzetközi főképviselő döntéseit. A tilalom azonban nem szorította ki a politikából. Pártja fölött továbbra is ő gyakorolja a meghatározó befolyást, kampányrendezvényeken szerepelt, jelölteket támogatott, és a választási éjszakán is ő értékelte az eredményeket.

Ez újabb kihívás a boszniai állam és a nemzetközi közösség számára. A daytoni rendszer abból indul ki, hogy a két entitás – a bosnyák–horvát Föderáció és a Republika Srpska – széles autonómiát élvez, miközben a közös állami intézmények fenntartják az ország egységét. Dodik évek óta feszegeti ennek határait, saját intézmények létrehozását és a központi hatáskörök visszavételét szorgalmazva.

Politikájának egyik fő eleme a Moszkvához fűződő kapcsolat. Dodik rendszeresen találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, és nyíltan ellenzi az Oroszországgal szembeni nyugati szankciókat. A kampányzáróján jelen volt az orosz nagykövet is. A választási győzelem után Dodik Putyin támogatását, valamint Donald Trump 2024-es amerikai győzelmét is méltatta.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió ezzel szemben évek óta arra próbálja rávenni a boszniai politikai elitet, hogy működőképesebbé tegye az államot és hajtsa végre az uniós csatlakozáshoz szükséges reformokat. Bosznia 2022 óta tagjelölt, a tényleges előrehaladás azonban lassú. Az igazságügyi reform, a korrupció elleni fellépés és az állami intézmények megerősítése rendszeresen elakad.

A vasárnapi eredmények alapján ettől gyors változás aligha várható. A három elnökségi tag eltérő politikai irányt képvisel, és az országos parlamentben is olyan koalícióra lesz szükség, amely átnyúlik az etnikai határokon. Boszniában a választás után rendszerint hosszú alkudozás kezdődik a kormányzati posztokról és a hatalommegosztásról.

A bosnyák elnökségi versenyben Denis Bećirović vezetése azt mutatja, hogy a szekulárisabb, szociáldemokrata politika továbbra is versenyképes a bosnyák nacionalista SDA-val szemben. Bakir Izetbegović családneve a boszniai politikában különleges súlyt hordoz: apja, Alija Izetbegović a független Bosznia első elnöke és a háborús korszak meghatározó vezetője volt.

A horvát közösségben a HDZ jelöltjének erős szereplése megerősíti a párt dominanciáját. A boszniai horvát vezetők régóta azt állítják, hogy a jelenlegi választási rendszerben a számbeli fölényben lévő bosnyákok beleszólhatnak abba, ki képviselje a horvátokat az államelnökségben. Ez a vita az alkotmányos reform egyik legnehezebb kérdése.

A választást technikai problémák is kísérték. Az idén bevezetett biometrikus azonosítás és elektronikus szavazatfeldolgozás több helyen késéseket okozott. A reform célja éppen a választási csalásokkal kapcsolatos régi vádak visszaszorítása volt. A papíralapú szavazás megmaradt, ezért az eredmények szükség esetén kézzel is ellenőrizhetők.

A nemzetközi szereplők figyelme azért különösen erős, mert Bosznia ismét geopolitikai versenytérré vált. Oroszország a Republika Srpska autonómiáját hangsúlyozó politikát támogatja, az EU a központi intézmények működőképességét és a reformokat sürgeti, Washington pedig szankciókkal is próbálta fékezni a szeparatista lépéseket.

Magyarország sajátos szerepet játszik ebben a képletben. Orbán Viktor volt kormánya szoros kapcsolatot épített ki Dodikkal, és többször bírálta a boszniai szerb vezető elleni nyugati büntetőintézkedéseket. Orbánék azt állították, a szankciók mélyítik a konfliktust, és a Nyugat-Balkán stabilitásához párbeszédre, valamint gyorsabb uniós bővítésre van szükség.

A háború harminc évvel ezelőtti lezárása óta Bosznia-Hercegovina nem került vissza fegyveres konfliktusba, ami a daytoni rendszer legfontosabb eredménye. A békét biztosító szerkezet azonban idővel a politikai mozdulatlanság egyik forrásává is vált. Minden nagyobb közösség rendelkezik olyan vétóeszközökkel, amelyekkel megakadályozhatja a számára kedvezőtlen döntéseket.

A gazdasági következmények súlyosak. A beruházók számára kiszámíthatatlan a szabályozási környezet, a közszféra túlméretezett, a korrupciós kockázatok magasak. A fiatal és képzett munkaerő jelentős része Horvátországba, Szlovéniába, Ausztriába és Németországba költözik. A népességfogyás hosszú távon az ország működőképességét is veszélyezteti.

A vasárnapi alacsony részvétel ezért politikai ítéletként is olvasható. A választók nagy része nem hiszi, hogy a voksolás érdemben megváltoztatja az ország irányát. A győztes pártoknak most azt kellene bizonyítaniuk, hogy a megszerzett mandátumokkal képesek kormányozni is, nem kizárólag saját etnikai táborukat mozgósítani.

Az első eredmények inkább folytonosságot ígérnek. Dodik a háttérből is megőrizte befolyását, a horvát nacionalisták erősek maradtak, a bosnyák politikában pedig folytatódik a mérsékeltebb és a nemzeti irányzat versenye. Bosznia uniós útja így továbbra is attól függ, sikerül-e ezekből az egymással versengő politikai világokból működő közös államot szervezni.