A kamatstop csapdájából nehéz lesz kiszállni

A 2022 elején eredetileg fél évre bevezetett jelzáloghitel-kamatstop több mint négy és fél év után is él, és a kormány továbbra sem tudott megállapodni a bankszektorral a kivezetéséről. A Pénzügyminisztérium október 5-én megerősítette, hogy folytatódnak az egyeztetések a Magyar Bankszövetséggel. A cél az, hogy azoknál az adósoknál, akiknek a törlesztőrészlete a védelem megszűnésével jelentősen emelkedne, külön megoldást találjanak.

Az ügy azért több egy technikai banki vitánál, mert a kamatstop mára klasszikus példája lett annak, milyen nehéz kivezetni egy ideiglenes válságintézkedést. Amikor 2022 januárjában bevezették, az volt a cél, hogy a gyorsan emelkedő piaci kamatok ne jelenjenek meg azonnal a változó kamatozású lakáshitelek törlesztőrészleteiben. Az intézkedést eredetileg hat hónapra szánták, majd újra és újra meghosszabbították.

A rendszer 2026 tavaszán határozatlan időre maradt fenn. A Tisza-kormány nyáron még szeptember végi kivezetést készített elő, társadalmi egyeztetésre is bocsátott egy tervezetet, végül azonban nem született meg időben a szükséges döntés. Szeptember közepén már világossá vált, hogy a kamatstop változatlanul megmarad, amíg a bankokkal nem találnak elfogadható átmeneti konstrukciót.

A jegybank becslése szerint körülbelül 200 ezer ügyfél tartozik a kamatstop hatálya alá. Közülük nagyjából 19 ezren lehetnek különösen érzékenyek a kivezetésre. Az MNB meghatározása alapján ide azok tartoznak, akiknél legalább havi ötezer forinttal nőne a törlesztőrészlet, miközben a jövedelmük több mint 40 százalékát már most hiteltörlesztésre fordítják, illetve azok, akik az intézkedés bevezetése óta nyugdíjassá váltak.

A számokból látszik, hogy a probléma egyszerre nagy és kicsi. Kétszázezer adós politikailag jelentős csoport, de a legsérülékenyebb kör ennek csak körülbelül a tizede. Ez elvileg lehetővé tenné a célzott segítséget: nem kellene minden érintett hitel kamatát mesterségesen alacsonyan tartani, csak azoknak kellene átmeneti védelmet adni, akiknél a piaci kamatra való visszatérés valódi fizetési kockázatot okoz.

A nehézség az, hogy minden célzott rendszer határvonalakat húz. Ha az egyik adós havi 4900 forintos emelkedéssel nem kap segítséget, a másik 5100 forintnál igen, a szabály igazságtalannak tűnhet. Ugyanez igaz a jövedelemarányos törlesztőrészletre és a nyugdíjasokra. A kormány ezért olyan konstrukciót keres, amely elég szűk ahhoz, hogy ne konzerválja évekre a teljes kamatstopot, de elég rugalmas ahhoz, hogy ne lökjön fizetési nehézségbe több tízezer háztartást.

A bankok érdeke ezzel részben ellentétes. A kamatstop költségét hosszú időn át nagyrészt a hitelintézetek viselték, mert nem érvényesíthették teljesen a szerződés szerint változó kamatokat. A bankszektor számára ezért fontos, hogy az ideiglenes szabály végre megszűnjön, és a hitelek visszatérjenek a normál szerződéses feltételekhez. Ugyanakkor a bankoknak sem érdekük, hogy a kivezetés tömeges fizetési problémát és új nem teljesítő hitelállományt hozzon létre.

A tárgyalás egyik lehetséges iránya a futamidő meghosszabbítása. Ha a kamatemelkedésből eredő többletterhet nem teljes egészében a havi részletre terhelik, hanem részben hosszabb futamidőre osztják el, kisebb lehet az azonnali sokk. Ennek ára, hogy az adós hosszabb ideig fizet, és a teljes visszafizetendő összeg nőhet. Másik lehetőség az átmeneti, fokozatos kamatemelés, amely több lépcsőben vezeti vissza a szerződéseket a piaci szintre.

Felmerülhet célzott állami támogatás is, de ez politikailag és költségvetésileg nehezebb kérdés. Ha az állam közvetlenül átvállalja a leginkább veszélyeztetett adósok kamatterhének egy részét, akkor a bankok helyett az adófizetők viselik a költséget. Ez csak akkor védhető, ha valóban szociális alapon, szűken célzott kör kap segítséget.

A kamatstop egyik kevésbé látható következménye, hogy torzítja a hitelpiaci ösztönzőket. Azok az adósok, akik éveken át védett kamatot fizettek, kevésbé voltak érdekeltek hitelük kiváltásában vagy hosszabb kamatperiódusra váltásában. A bankok pedig nehezebben tudtak egységes ajánlatokat kialakítani egy olyan piacon, ahol az ügyfelek egy részére eltérő, jogszabályban rögzített feltételek vonatkoztak.

Az intézkedés igazságossági vitát is teremtett. A fix kamatozású hitelt választó ügyfelek korábban magasabb kamatot fizethettek azért, hogy kiszámítható legyen a törlesztésük. A változó kamatozású hitelesek viszont alacsonyabb induló költség mellett nagyobb kamatkockázatot vállaltak, amelyet később az állam részben átvett tőlük. Minél tovább tart a kamatstop, annál erősebb az az érv, hogy a két csoport közötti különbség utólag torzul.

A másik oldalon az is igaz, hogy a 2022 utáni kamatsokk rendkívüli volt, és sok háztartás olyan mértékű törlesztőemelkedéssel szembesülhetett volna, amelyet a hitelfelvételkor reálisan nem láthatott előre. A fogyasztóvédelmi beavatkozásnak ezért volt gazdasági és társadalmi indoka. A kérdés már nem az, helyes volt-e a válság idején beavatkozni, hanem az, meddig indokolható a kivételes állapot fenntartása.

A kormány számára politikailag különösen kellemetlen, hogy a kivezetést már egyszer előkészítette, majd elhalasztotta. Ha most ismét konkrét határidőt mond, és újra visszakozik, az gyengíti a kiszámíthatóságot. Ha viszont határidő nélkül fenntartja a rendszert, akkor egyre nehezebb lesz megmagyarázni, mitől ideiglenes még az intézkedés.

A következő napokban ezért a kormány és a Bankszövetség tárgyalásainak részletei lesznek fontosak. Elsősorban azt kell figyelni, hogyan határozzák meg a védendő ügyfélkört, milyen mértékű törlesztőemelkedést tartanak elfogadhatónak, ki viseli az átmenet költségét, és kapnak-e az adósok automatikus vagy csak kérelmezhető segítséget.

A kamatstop története jól mutatja, hogy a gazdaságpolitikában az átmeneti intézkedések gyakran könnyebben születnek meg, mint ahogy megszűnnek. A politikai ár az első napon alacsony: az állam védelmet ígér egy válságban. Évekkel később viszont már minden kivezetési lehetőségnek vannak vesztesei. A kormány most ezt a csapdát próbálja úgy feloldani, hogy a legsérülékenyebb adósok ne kerüljenek bajba, de a rendkívüli szabály se váljon véglegessé.