A vagyonadó igazi kérdése most a végrehajtás

A milliárdosok vagyonadójáról október 6-án közzétett tervezetből kiderült, hogy a Tisza-kormány jóval többre készül egy jelképes „gazdagadónál”. A javaslat a magánszemélyek teljes nettó vagyonát vizsgálná, az ingatlanoktól a cégrészesedéseken és értékpapírokon át a műtárgyakig, és a külföldön tartott vagy bizalmi vagyonkezelésbe helyezett vagyonelemeket is bevonná az adóalapba. A politikai vita ezért a következő napokban várhatóan nem az egy- és másfél százalékos kulcsról, hanem a végrehajthatóságról fog szólni.

A társadalmi egyeztetésre bocsátott szöveg szerint az egymilliárd forintot meghaladó nettó vagyonrész után évi egy százalékot, százmilliárd forint fölött másfél százalékot kellene fizetni. A Pénzügyminisztérium hatásvizsgálata 15 ezer vagyonos magánszeméllyel és mintegy kétezer vagyonkezelési adóalannyal számol. A kormány négy év alatt összesen 800 milliárd forintos költségvetési többletbevételt vár, vagyis átlagosan évi kétszázmilliárdos nagyságrendről beszél.

Ez már akkora összeg, amelyet nem lehet pusztán politikai szimbólumként kezelni. Ha a 2027-es költségvetés számol vele, akkor az adóhatóságnak januártól működőképes nyilvántartási és ellenőrzési rendszerre lesz szüksége. A legkönnyebb elem az ingatlan, mert tulajdonjoga és sok esetben értéke viszonylag jól követhető. Sokkal nehezebb a nem tőzsdei cégek részesedésének, műtárgyaknak, külföldi befektetéseknek, magánalapítványoknak és bizalmi vagyonkezelési konstrukcióknak az értékelése.

A tervezet nettó vagyonról beszél, tehát a hitelek és más igazolt kötelezettségek csökkenthetik az adóalapot. Ez első látásra méltányos: egy egymilliárdot érő ingatlan, amelyen hatszázmilliós hitel van, nem ugyanaz a vagyoni helyzet, mint egy tehermentes egymilliárdos ingatlan. Ugyanakkor éppen a kötelezettségek beszámítása nyithat teret olyan konstrukcióknak, amelyekkel a vagyonos adózók mesterségesen csökkentik a kimutatott nettó vagyont.

A másik nehéz pont a cégtulajdon. Egy tőzsdén jegyzett részvénycsomagnál van napi piaci ár, egy családi vagy zárt részvénytársaságnál viszont nincs. A vállalkozás könyv szerinti értéke, eszközállománya, nyereségtermelő képessége és a hasonló cégek piaci ára egészen eltérő eredményt adhat. Ha az adóhatóság túl magas értéket állapít meg, hosszú jogviták jöhetnek; ha túl alacsonyat, az adó könnyen kijátszhatóvá válik.

A magyar Redditen az október 6-i bejelentés rövid idő alatt több mint ezer pozitív szavazatot és élénk vitát váltott ki. A hozzászólások egyik visszatérő kérdése az volt, hogy az egymilliárdos küszöb valóban csak a leggazdagabbakat érinti-e, a másik pedig az, mennyire könnyű külföldre vinni vagy családtagok között szétosztani a vagyont. Ezek a vélemények nem reprezentatívak, de pontosan kijelölik a végrehajtás két politikailag legérzékenyebb pontját.

Az egymilliárd forintos határ a magyar háztartások túlnyomó többségétől nagyon messze van. A probléma inkább azoknál a vállalkozó családoknál jelentkezhet, amelyek jelentős, de nem feltétlenül likvid céges vagyonnal rendelkeznek. Egy jól működő középvállalkozás tulajdonosa papíron könnyen milliárdos lehet úgy, hogy a vagyon nagy része gépekben, ingatlanban és üzletrészben áll. Az éves vagyonadó ilyenkor készpénzkiadást követel olyan eszköz után is, amely önmagában nem termel azonnal elkölthető jövedelmet.

A kormány ezt részben levonási szabályokkal és a nettó vagyon elvével próbálhatja kezelni, de a tervezet társadalmi egyeztetése éppen azért fontos, mert a részletszabályokon múlik, lesz-e valódi különbség az oligarchikus nagybirtok és a működő vállalkozói vagyon között. A politikai ígéret egyszerűen megfogalmazható: fizessenek többet a milliárdosok. Az adójogi definíció ennél sokkal bonyolultabb.

Nemzetközi tapasztalatból sincs egyetlen követhető recept. Európában több ország megszüntette az általános nettó vagyonadót, mások – köztük Norvégia, Spanyolország és Svájc – különböző formákban fenntartották. A megszüntetés mellett gyakran az adminisztráció költsége, a vagyonkivitel és az értékelési viták szóltak; a fenntartás mellett az, hogy a nagy vagyonok adóztatása olyan tőkejövedelmeket is elérhet, amelyek a hagyományos jövedelemadóban kevésbé látszanak.

Magyarországon ehhez sajátos örökség társul. Az elmúlt másfél évtizedben jelentős vagyonok épültek fel állami megrendelésekből, koncessziókból és privatizált vagyonelemekből. A Tisza politikai érvelése ezért a vagyonadót nemcsak költségvetési eszközként, hanem az igazságosabb közteherviselés jelképének is tekinti. Ez viszont növeli a kísértést, hogy az adót az Orbán-korszak gazdasági elitje elleni politikai eszközként láttassák.

Jogállami szempontból éppen ezt kell elkerülni. Az adó nem lehet személyre vagy politikai körre szabott büntetés. Ugyanazokat az értékelési, bevallási és ellenőrzési szabályokat kell alkalmazni minden egymilliárd forint fölötti adóalanyra, függetlenül attól, hogy vagyonát állami megrendelésekből, technológiai vállalkozásból, örökségből vagy külföldi befektetésből szerezte. Ha a vagyon eredetével kapcsolatban bűncselekmény gyanúja merül fel, az más hatósági eljárás tárgya.

Külön kérdés a külföldi vagyon. A tervezet deklarálhatja, hogy az is adóköteles, a végrehajtás azonban csak akkor működik, ha az adóhatóság hozzáfér a nemzetközi pénzügyi információcseréhez, és képes azonosítani a közvetett tulajdont is. A bankszámlák esetében az automatikus adatcsere sokat fejlődött, de céghálók, alapítványok, trösztök és műtárgyak esetén jóval nehezebb a helyzet.

A vagyon szétosztása is várható reakció lehet. A tervezet szerint a házastársak önállóan kapják meg az egymilliárdos küszöböt. Ez családi szinten növeli az adómentesen tartható vagyon nagyságát, és felveti, milyen szabályok vonatkoznak majd az ajándékozásra, a kiskorú gyermekek tulajdonára vagy az egymással kapcsolatban álló vagyonkezelőkre. Ha ezekre nincs pontos válasz, az első években jelentős adótervezési hullám indulhat.

A társadalmi egyeztetés október 14-ig tart. Ez nem formaság, mert a kormánynak rövid idő alatt kell lezárnia a részletszabályokat, ha valóban 2027. január 1-jétől akarja bevezetni az adót. A tervezet alapján ráadásul már a 2026. december 31-én fennálló vagyoni helyzet is meghatározó lehet, vagyis az érintetteknek alig néhány hónapjuk marad a felkészülésre.

A következő napokban ezért az adószakértők, vállalkozói szervezetek és vagyonkezelők észrevételei fontosabbak lehetnek, mint az első politikai reakciók. A kormány akkor tudja megvédeni a 800 milliárdos bevételi tervet, ha megmutatja, milyen adatbázisokból, milyen értékelési szabályokkal és milyen jogorvoslat mellett hajtja be az adót. Ha ezek hiányoznak, a vagyonadó könnyen hosszú perek és kreatív vagyonátrendezések forrásává válhat.

Az új adónem valódi próbája tehát nem az lesz, népszerű-e a „milliárdosok fizessenek” jelszó. Hanem az, hogy a NAV képes-e ugyanazzal a mércével felmérni egy budapesti ingatlanportfóliót, egy családi céget, egy külföldi értékpapírszámlát és egy bizalmi vagyonkezelésbe tett részesedést. Ha igen, a vagyonadó tartós eleme lehet az új adórendszernek. Ha nem, a látványos politikai ígéretből gyorsan drága és nehezen ellenőrizhető adminisztratív kísérlet lehet.