Polt után maga választ elnököt az Alkotmánybíróság

Az Alkotmánybíróság október 6-án kiírta az elnöki pályázatot, amelyre a testület valamennyi tagja jelentkezhet. A határidő október 26., az új elnököt a tervek szerint november 2-án választják meg titkos szavazással. A hír első látásra személyi ügynek tűnik, valójában azonban egy olyan intézményi változás első próbája, amely visszaadta az Alkotmánybíróságnak saját vezetője megválasztásának jogát.

Polt Péter mandátuma szeptember 1-jén szűnt meg, miután az alaptörvény módosítása visszaállította az alkotmánybírók hetvenéves felső korhatárát. Polt ezt az életkort már korábban betöltötte, így több más idős bíróval együtt távoznia kellett. Az elnöki jogköröket átmenetileg Czine Ágnes elnökhelyettes gyakorolja, akinek 12 éves alkotmánybírói mandátuma november közepén jár le.

A pályázat azért különleges, mert az előző rendszerben az Alkotmánybíróság elnökét az Országgyűlés választotta. A szeptemberben elfogadott új szabály visszatért ahhoz a megoldáshoz, amelyben a testület saját tagjai közül, titkos szavazással választ vezetőt. A megbízatás három évre szól, a győzelemhez a tagok több mint felének támogatása kell.

Ez technikai részletnek látszhat, de a hatalmi ágak szempontjából fontos. Ha a parlamenti többség közvetlenül választja az elnököt, a tisztség óhatatlanul része lesz a pártpolitikai alku rendszerének. Ha a bírák maguk döntenek, legalább egy lépéssel távolabb kerül a vezető kiválasztása a napi parlamenti erőviszonyoktól. Ettől az Alkotmánybíróság még nem válik automatikusan függetlenné, de az elnökválasztás intézményi logikája megváltozik.

A testület megítélése az Orbán-korszakban jelentősen romlott. A kétharmados többség több hullámban alakította át a hatásköreit, a bírák kiválasztását és az elnök megválasztását. Kritikusai szerint az Alkotmánybíróság fokozatosan elveszítette azt a szerepét, amelyet a rendszerváltás utáni első két évtizedben betöltött: a parlamenti többség erős alkotmányos korlátját.

A változás egyik kulcspontja a bírójelölés politikai logikája volt. Amikor a kormánypártok kétharmados többséggel önállóan tudtak alkotmánybírókat választani, az ellenzékkel való megegyezés kényszere megszűnt. Ez nem jelenti azt, hogy minden későbbi alkotmánybíró pártutasításra döntött volna, de a kiválasztási rendszer tartósan megingatta a testület politikai semlegességébe vetett bizalmat.

Polt Péter elnökké választása ezt a vitát tovább élezte. A volt legfőbb ügyész személye az Orbán-rendszer egyik legvitatottabb intézményi szereplője volt, ezért alkotmánybírósági elnöksége sokak számára azt jelképezte, hogy a politikai rendszer saját kulcsembereit hosszú időre bebetonozza a független intézményekbe. A Tisza-kormány alkotmánymódosítása részben ezt a konstrukciót bontotta meg.

A mostani pályázat azonban megmutatja a változás korlátait is. Az új elnököt a jelenlegi alkotmánybírák választják, akiknek jelentős részét még a korábbi parlamenti többség jelölte és választotta meg. Vagyis az elnökválasztás szabálya megváltozott, de maga a testület nem cserélődött le egyik napról a másikra. Ez fontos garancia is: a kormányváltás nem járhat automatikus személycserével egy alkotmányos bíróságon.

A Tisza kétharmados többsége elvileg megtehetné, hogy újabb alkotmánymódosításokkal gyorsabban alakítja át a testületet, de ezzel ugyanazt a logikát követné, amelyet az előző kormány idején bírált. A fokozatos megújulás lassabb és politikailag kevésbé látványos, viszont jobban megfelel annak az elvnek, hogy az alkotmánybírói mandátum ne függjön a parlamenti ciklustól.

A Reddit magyar politikai közösségeiben Polt távozása és az Alkotmánybíróság átalakítása korábban élénk vitát váltott ki. A hozzászólások jelentős része a testület politikai hitelességét kérdőjelezte meg, mások arra figyelmeztettek, hogy a személyi cserék önmagukban nem állítják helyre a jogállami egyensúlyt. Ezek a vélemények nem reprezentatívak, de jól mutatják, hogy a közbizalom problémája mélyebb egyetlen elnök személyénél.

Az új vezető egyik legfontosabb feladata ezért nem adminisztratív, hanem intézményi lesz. A testületnek vissza kell szereznie azt a tekintélyt, amely nélkül még jogilag kifogástalan döntéseit is pártpolitikai szemüvegen keresztül értelmezik. Ehhez következetes indokolásokra, átlátható eljárásra és arra van szükség, hogy a bírák a kormány számára kellemetlen ügyekben is ugyanazt a mércét alkalmazzák.

A következő években erre bőven lesz alkalom. A Tisza-kormány gyors jogalkotási programja, az Orbán-korszak intézményeinek átalakítása, a vagyonvisszaszerzés, az állami szerződések felülvizsgálata és a közjogi reformok sorra kerülhetnek az Alkotmánybíróság elé. Egy kétharmados parlamenti többség mellett különösen fontos, hogy legyen olyan fórum, amely a politikai népszerűségtől függetlenül vizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát.

Az elnöknek önmagában nincs egyetlen szavazatnál sokkal nagyobb döntési hatalma a teljes ülésen, de jelentős befolyása van az intézmény működésére, képviseletére és napirendjére. A vezető személye ezért jelezheti, hogy a testület inkább folytonosságot vagy erősebb szakmai önállóságot akar a Polt utáni korszakban.

A titkos szavazás ebből a szempontból érdekes. Mivel a parlamenti pártok nem tudják nyíltan számon kérni a bírákon, kire voksoltak, nagyobb tér nyílhat a testületen belüli szakmai alkura. Ugyanakkor a titkosság azt is jelenti, hogy a nyilvánosság kevésbé látja, milyen erőviszonyok alakították a döntést. Ezért különösen fontos lesz, kik adják be pályázatukat és milyen programot tesznek közzé.

Czine Ágnes helyzete különleges, mert jelenleg ő gyakorolja az elnöki jogköröket, mandátuma viszont november közepén lejár. A november 2-i választás így szűk átmeneti időszakban történik, amikor a testület személyi összetétele is változik. Az új elnök hároméves megbízatása viszont túlmutat ezen az átmeneten, és a Tisza-kormány első ciklusának jelentős részét lefedi.

A pályázati határidő október 26., tehát a történet nem zárult le a kiírással. A következő hetekben a jelöltek személye, szakmai múltja és alkotmányfelfogása lesz a lényeg. Ha csak egy jelölt indul, az a testületen belüli előzetes konszenzusra utalhat; több erős pályázó esetén valódi irányválasztás következhet.

Az Alkotmánybíróság megújulását végül nem az dönti el, hogy Polt Péter után ki ül az elnöki székbe. A valódi mérce az lesz, hogy a testület képes-e újra olyan döntéseket hozni, amelyeknél a politikai szereplők nem a bírák feltételezett pártkötődéséből, hanem az alkotmányos érvelésből indulnak ki. A saját elnök megválasztásának visszaszerzett joga ehhez csak az első lépés, de fontos első lépés.

A reform hosszabb távú jelentőségét az is növeli, hogy az alkotmánybíráskodás nemcsak a kormány és az ellenzék konfliktusairól szól. Önkormányzatok, bírák és állampolgárok is fordulhatnak a testülethez, az alkotmányjogi panaszok pedig közvetlenül érinthetnek tulajdonjogi, büntetőeljárási, sajtó- vagy magánéleti ügyeket. A testület hitelessége ezért nem elvont közjogi kérdés. Ha a polgár úgy érzi, hogy a politikailag kényes ügyekben előre sejthető a döntés, az egész alkotmányos jogorvoslat értéke csökken. Az új elnök egyik legnehezebb feladata éppen az lesz, hogy a napi politikai csatáktól távolabb eső ügyekben is következetes, érthető és szakmailag erős döntési kultúrát építsen.