Nord Stream: Ukrajna szerepe kerül a német bíróság elé

Négy évvel az Északi Áramlat gázvezetékek felrobbantása után először kerül vádlott egy német bíróság elé a balti-tengeri szabotázsakció ügyében. A hamburgi tartományi felsőbíróság október 14-én kezdi meg az eljárást egy ötvenéves ukrán férfi, Szerhij K. ellen, akit a német szövetségi ügyészség a robbantócsoport feltételezett vezetőjének tart. A per jelentőségét az adja, hogy a nyomozók szerint a merényletet ukrán állami szervek megbízásából és irányításával hajthatták végre. Ezt az állítást a bíróságnak kell megvizsgálnia, és az eljárás megindítása önmagában még nem bizonyítja sem a vádlott bűnösségét, sem a kijevi politikai vezetés felelősségét.

A gázvezetékek közelében 2022. szeptember 26-án, a dán Bornholm szigete térségében több víz alatti robbanás történt. A négy vezetékcső közül három súlyosan megrongálódott. Az Északi Áramlat 1 korábban az orosz földgáz egyik fő közvetlen szállítási útvonala volt Németország felé, az Északi Áramlat 2 pedig elkészült ugyan, ám kereskedelmi üzembe már nem állt. Oroszország ukrajnai inváziója és az európai energiaválság közepette a robbantás a kontinens biztonsági helyzetének egyik jelképévé vált. A sérült csövekből jelentős mennyiségű metán jutott a tengerbe és a légkörbe.

A vádirat alapján a csoport egy Andromeda nevű vitorlást bérelt a németországi Rostock-Warnemündében, és arról indította a búvárok merüléseit. A nyomozók szerint hat időzített robbanószerkezetet helyeztek el a csöveken, majd távoztak a helyszínről. A hajót mintegy három hétre, közel tizenkétezer euróért vették bérbe. Az ügyészek úgy vélik, hogy Szerhij K. a művelet megszervezésében és irányításában vett részt, nem feltétlenül személyesen hajtotta végre a víz alatti robbantást. A feltételezett résztvevők között műszaki szakembereket, hajóvezetőt és búvárokat is azonosítottak.

A német hatóságok éveken át aprólékosan gyűjtötték az egymást erősítő közvetett bizonyítékokat. A tengerparti kikötőkben készült turistafotók, egy Rügen szigetén működő éjszakai sebességmérő kamera felvételei és a járművek útvonala segítették a csoport mozgásának rekonstruálását. A lengyel határellenőrzéseknél rögzített adatok szintén a nyomozás részei lettek. A gyanúsítottak a feltételezések szerint hamis úti okmányokat használtak, ám az egyik dokumentum beszkennelt fényképéből a nyomozók azonosítani tudták Szerhij K.-t. A vádirat állítása szerint az arcazonosítás eredménye egyértelmű volt.

Az ügyészség az ötvenéves férfi telefonján olyan keresések nyomait is megtalálta, amelyek a Balti-tenger mélységére, az Északi Áramlat csöveinek pontos elhelyezkedésére, valamint műszaki jellemzőire irányultak. Egy Garmin sportóra adathiánya ugyancsak felkeltette a figyelmet: a készülék a gyanú szerinti művelet heteiben nem rögzített tevékenységet, jóllehet tulajdonosa máskor rendszeresen használta. Ezek az elemek azonban külön-külön nem bizonyítják, hogy a férfi részt vett a robbantásban. A per egyik feladata éppen az lesz, hogy a bíróság értékelje a bizonyítékok megbízhatóságát és egymáshoz való viszonyát.

Különösen súlyosnak ítélt bizonyíték az olaszországi kiadatási fogság idején lehallgatott családi telefonbeszélgetés. A német sajtó által ismertetett vádirat szerint Szerhij K. arról beszélt a feleségével, hogy nyilvánosságra kellene hozni: az akció hivatalos katonai művelet volt, és azt nem két önállóan cselekvő tiszt hajtotta végre. Egy másik beszélgetésből arra következtettek az ügyészek, hogy a férfi sérelmezte az ukrán felettesek távolságtartását. A védelem vitatja, hogy ezek a részletek közvetlenül bizonyítanák ügyfele személyes részvételét; a lehallgatások értelmezése várhatóan a tárgyalás egyik központi vitája lesz.

Szerhij K.-t 2025 augusztusában egy olaszországi családi nyaralás során fogták el, miután a német szövetségi ügyészség európai elfogatóparancsot adott ki ellene. A kiadatási eljárást követően Németországba szállították. A hamburgi bíróság szeptember 2-án befogadta a vádat, és megállapította, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján megfelelően megalapozott a gyanú a tárgyalás megtartásához. Ez a döntés a német büntetőeljárásban külön jogi küszöböt jelent: nem azonos egy elmarasztaló ítélettel.

A vádak között szerepel a polgári objektum elleni támadással elkövetett háborús bűncselekmény, robbanás előidézése, építmények megsemmisítése és közüzem működésének megzavarása. Az ügyészség érvelése szerint a vezetékek civil energetikai infrastruktúrának számítottak, ezért ellenük fegyveres konfliktus idején sem lehetett korlátlanul támadást végrehajtani. A védelem ezzel szemben azt szeretné elérni, hogy a bíróság mérlegelje az orosz agresszió körülményeit, a földgázexport katonai és gazdasági jelentőségét, valamint a művelet esetleges katonai jellegét.

A jogi vita egyik legnehezebb pontja annak tisztázása, hogy egy Oroszországból Németországba vezető, a Balti-tengeren áthaladó csővezeték milyen feltételek mellett válhatott volna jogszerű katonai célponttá. A háborús jog a polgári javakat általában védelemben részesíti. Az a körülmény, hogy egy infrastruktúra bevételekhez juttatja valamelyik hadviselő felet, önmagában nem teszi automatikusan támadható katonai objektummá. A minősítéshez a konkrét katonai felhasználást, a várható katonai előnyt, a civil károk veszélyét és az arányosság követelményét is vizsgálni kell. Ugyanígy külön kérdés, hogy a támadás részese milyen jogállással és milyen utasítás alapján cselekedett.

A nyomozás politikai tétjét tovább növeli az ukrán állami megbízásra utaló megállapítás. A sajtóban egy korábbi hírszerző tiszt, Roman Cservinszkij neve is felmerült a művelet szervezésével kapcsolatban; ő tagadta a részvételét. Korábbi tudósítások szerint az akkori ukrán vezérkari főnök, Valerij Zaluzsnij tudhatott az akcióról, ám ő szintén elutasította az érintettségére vonatkozó állításokat. Arra, hogy Volodimir Zelenszkij elnök kapott-e előzetes tájékoztatást, nyilvánosan nem került elő meggyőző bizonyíték. Az ukrán elnök korábban azt mondta, országa nem hajtotta végre a robbantást.

A német nyomozók állításai tehát fontos különbséget tesznek egy feltételezett ukrán állami hátterű művelet és az ukrán elnök személyes döntése között. Egy állami szerv részvételére vonatkozó ügyészi következtetésből nem következik automatikusan, hogy az egész államvezetés ismerte a részleteket. A hamburgi tárgyalás ráadásul egyetlen vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítására irányul. A politikai döntéshozatali lánc teljes rekonstruálása ennél jóval szélesebb bizonyítási feladat lenne.

További gyanúsítottak ellen is folyik az eljárás. A német szövetségi ügyészség augusztusban közölte, hogy a horvátországi Pulában őrizetbe vettek egy Vlagyimir Z. néven megjelölt ukrán búvárt, akit a robbanószerkezetek elhelyezésével gyanúsítanak. A horvát kiadatási eljárás újabb szakaszba jutott, de a férfi jogi képviselője jogorvoslatot helyezett kilátásba. A hamburgi ügy így feltehetően nem lesz az egyetlen büntetőeljárás, amelynek során a német igazságszolgáltatás az akció részleteit vizsgálja.

A tárgyalásnak már a megkezdése előtt volt egy fontos eljárásjogi fejleménye. A hamburgi bíróság október elején elutasította a Nord Stream AG és a Nord Stream 2 AG kérelmét, hogy mellékvádlóként kapcsolódhassanak be a perbe. A részben, illetve egészben orosz érdekeltségű vállalatok gazdasági vesztesége a bírák szerint nem alapozta meg azt a különleges eljárási védelmi szükségletet, amely a mellékvádlói státuszhoz kell. Ez a döntés nem mentette fel az esetleges elkövetőket, és a vállalatok valamennyi jogi igényét sem döntötte el.

A per politikai visszhangját Németország ukrajnai szerepvállalása teszi különösen érzékennyé. Berlin Kijev egyik legfontosabb európai katonai és pénzügyi támogatója, miközben a német ellenzék egyes pártjai a támogatások költségét és eredményességét vitatják. Egy ukrán kötődésű csoporttal szemben hozott ítéletet könnyen felhasználhatnának a belpolitikai vitákban. A jogi kérdéseket ugyanakkor nem döntheti el, hogy az eljárás milyen hatással lehet a Németország és Ukrajna közötti együttműködésre.

Az energetikai háttér is átalakult 2022 óta. Németország jelentősen visszaszorította függőségét az orosz vezetéki gáztól, ezért a felrobbantott csöveknek ma más a gazdasági jelentőségük, mint a megépítésük idején. A történet mégsem zárult le: az október elején megjelent nemzetközi értesülések szerint amerikai és orosz szereplők ismét vizsgálták, lehetne-e valamilyen új üzleti konstrukcióban európai gázszállításokat szervezni. Az ilyen elképzelések jogi, szankciós és politikai akadályai jelentősek, és a német kormány részéről is ellenállásba ütközhetnek.

A hamburgi felsőbíróság eredetileg 16 tárgyalási napot jelölt ki december közepéig, de az eljárás várhatóan 2027-re is áthúzódhat. A bizonyítékok vizsgálatakor a fényképek, útlevéladatok, eszközökből kinyert információk és lehallgatott beszélgetések mellett katonai és nemzetközi jogi kérdések is előkerülnek. A német bíráknak végső soron arról kell dönteniük, hogy bizonyítható-e Szerhij K. szerepe, és az állítólagos akció a büntetőjog alapján miként minősül. Négy év után ez lehet az első nyilvános bírósági fórum, ahol a robbantás történetének lényeges részleteit bizonyítási szabályok szerint ütköztetik.