Erdoğan választás nélkül szerezte meg Izmir városát

Recep Tayyip Erdoğan török elnöknek több mint két évtizeden át nem sikerült megszereznie Izmirt, az Égei-tenger partján fekvő, világi hagyományairól és ellenzéki szavazóiról ismert nagyvárost. Október 7-én mégis kormánypárti polgármestere lett a településnek. Cemil Tugay, aki 2024-ben az ellenzéki Köztársasági Néppárt (CHP) jelöltjeként nyerte meg a választást, belépett az Igazságosság és Fejlődés Pártjába (AKP). Erdoğan személyesen tűzte fel neki a párt jelvényét az ankarai székházban. A város vezetésében végbement fordulatot ezúttal nem előzte meg önkormányzati választás.

Az 59 éves, korábban plasztikai sebészként dolgozó Tugay politikai pályája a balközéphez kötődött. A 2019-es helyhatósági választáson Karşıyaka kerület polgármestere lett, öt évvel később pedig Izmir élére választották, a szavazatok körülbelül 49 százalékával. A köztársaság alapítójának, Mustafa Kemal Atatürknek az örökségét fontosnak tartó város évtizedeken át ellenállt a vallásos-konzervatív AKP térnyerésének. A pártváltás ezért országos jelentőségű politikai jelkép, jóllehet az önkormányzati közgyűlés ellenzéki többsége változatlanul megmaradt.

Tugay döntése annál feltűnőbb, mert korábban határozottan elutasította az AKP-hoz való csatlakozást. Egy januári nyilatkozatában még arról beszélt, hogy édesanyja kitagadná, felesége pedig elválna tőle, ha átállna. Augusztusban ismét azt állította, hogy független marad. Szeptember 30-án azonban már a köztársasági elnöki palotában tárgyalt Erdoğannal, néhány nappal később kilépett két világi, szociáldemokrata kötődésű egyesületből, majd megjelent a kormánypárt rendezvényén. Ünnepi beszédében a korábban általa bírált AKP-t azok képviselőjének nevezte, akiknek a hangját mások nem hallják meg.

Özgür Özel, az újonnan alapított Yeni Parti vezetője szerint a polgármester fenyegetések, zsarolás és politikai nyomás hatására hozta meg döntését. Ezeket az állításokat a nyilvánosságra került bizonyítékok alapján nem lehet függetlenül megállapított tényként kezelni. A kormánypárt a csatlakozást önkéntes politikai döntésként, az Izmir számára ígért fejlesztések lehetőségeként mutatja be. Maga Tugay a helyi ügyek megoldásának szükségességére és az ellenzéki tábor megosztottságára hivatkozott. Az átállás körülményei ezért további vitákra adnak okot.

A politikai háttér megértéséhez vissza kell térni a tavasszal kirobbant pártválsághoz. Egy ankarai bíróság májusban érvénytelenítette a CHP 2023-as tisztújító kongresszusát, és eltávolította a vezetésből Özelt. A döntés nyomán visszatért a párt élére Kemal Kılıçdaroğlu, miközben a megválasztott korábbi vezető hívei a beavatkozást politikai indíttatásúnak tekintették. Júliusban Özel 91 képviselővel új politikai szervezetet hozott létre Yeni Parti, vagyis Új Párt néven. Ezzel a korábbi legnagyobb ellenzéki erő kettészakadt, és új helyzet alakult ki a parlamentben, valamint a helyi önkormányzatokban.

Tugay júniusban hagyta el a CHP-t, de az új pártba nem lépett be. Egy ideig függetlenként irányította Izmirt, így októberi döntése egy korábban megkezdődött politikai folyamat végállomása lett. A CHP korábbi tisztújításának bírósági megsemmisítése, az ellenzéki vezetők elleni eljárások és az önkormányzati politikusok átigazolásai egymásra hatnak: csökken a pártszervezetek stabilitása, az érintett választók pedig sok esetben nehezen követhetik, hogy mandátumuk melyik politikai táborhoz kapcsolódik.

Izmirben a fordulat után tiltakozók vonultak utcára, és a polgármester lemondását követelték. A demonstrálók egy része árulásnak nevezte, hogy a két évvel ezelőtt ellenzéki programmal megválasztott városvezető a kormány oldalára állt. A helyi színház egyik tanácsadó testületének tagjai is tiltakozó távozással reagáltak. A felháborodás ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az AKP megszerezte volna a teljes városházi hatalmat: az önkormányzati testületben a Yeni Parti és a CHP képviselői együtt továbbra is többségben vannak.

Ez a kettősség várhatóan a mindennapi városvezetésben is meghatározó lesz. A polgármester irányítja a végrehajtó munkát és képviseli a várost, ám a költségvetési döntésekhez és sok fontos önkormányzati intézkedéshez a közgyűlés támogatása szükséges. A kormányhoz fűződő szorosabb kapcsolat elvileg könnyítheti a központi közigazgatással való egyeztetést. Az ellenzéki többséggel kialakuló konfliktus viszont akadályozhatja a nagyobb beruházások vagy szervezeti átalakítások elfogadását. Az első komoly próba ezért a város működtetése lesz, a politikai nyilatkozatoknál kézzelfoghatóbb következményekkel.

A pártváltás az ellenzéki önkormányzatokkal szembeni fellépés tágabb összefüggéseibe illeszkedik. Isztambul megválasztott polgármestere, Ekrem İmamoğlu korrupciós ügyek miatt került előzetes letartóztatásba; támogatói és több jogvédő szervezet szerint az eljárások politikai célt szolgálnak. Izmir korábbi vezetőjét, Tunç Soyert ugyancsak korrupciós vádak miatt tartják fogva. A török hatóságok következetesen hangsúlyozzák az igazságszolgáltatás függetlenségét. A konkrét ügyekben a bűnösség kérdéséről a bíróságoknak kell dönteniük, ám a sok, ellenzéki önkormányzatot érintő eljárás hatása már most érződik a török politikai életben.

A helyi hatalom jelentőségét a 2024-es választások mutatták meg legvilágosabban. Akkor az ellenzék több nagyvárosban megerősítette pozícióit, az AKP pedig jelentős presztízsveszteséget szenvedett. A polgármesteri hivatalok országos ismertséget, szervezeti hátteret, közvetlen kapcsolatot a választókkal és várospolitikai eredmények felmutatásának lehetőségét adják az ellenzéki szereplőknek. Egy-egy városvezető távozása emiatt a következő országos választásra való felkészülést is befolyásolja, még akkor is, ha a települési képviselő-testület politikai összetétele nem változik.

Az AKP számára Izmir megszerzése különösen fontos jelképes eredmény. A kormánypárt már az átigazolás bejelentése előtt olyan videót tett közzé, amelyben a szemetes városrész helyét virágokkal borított környezet veszi át. A képsorok azt a visszatérő kormánypárti állítást erősítették, hogy az ellenzéki vezetésű települések rosszabbul működnek. Az ellenzék ezt politikai propagandának tartja, és arra figyelmeztet: a városi szolgáltatások minőségéről a konkrét adatok, a beruházások és a helyi lakosok tapasztalatai alapján lehet ítéletet mondani.

Erdoğan számára a következő országos választás legkésőbb 2028-ban esedékes, amikor ismét a kormányzati hatalom megőrzése kerül napirendre. A választási szabályok és az elnöki újraindulás alkotmányos feltételei külön vitát jelentenek. Az ellenzéki tábor megosztottsága közben csökkentheti annak esélyét, hogy egyetlen politikai programot és jelöltet tudjon állítani az elnök pártjával szemben. Az elmúlt hónapok átigazolásai ezért a kormánypárt számára közvetlen szervezeti előnyökkel járhatnak, míg az ellenzéknek saját belső működését is rendeznie kell.

A török politikai rendszerben a választáson megszerzett mandátum és a párthovatartozás jogilag nem mindig kapcsolódik szorosan egymáshoz. Egy megválasztott tisztségviselő pártváltása önmagában nem ír elő új választást. Ez a szabály biztosítja a képviselők politikai mozgásterét, ugyanakkor felveti a választói felhatalmazás értelmezésének problémáját. Izmirben a polgármester a korábbi ellenzéki szavazók támogatásával került hivatalba, és most azzal a párttal működik együtt, amellyel szemben a kampányát folytatta. A tiltakozók éppen ezért tekintik a döntést a választói akarat megkerülésének.

A nemzetközi visszhangban is megjelent ez a szempont. Macit Karaahmetoğlu, a német szociáldemokraták török származású Bundestag-képviselője szerint az ellenzéki politikusok elleni nyomás és az átigazolások együttese aggodalomra ad okot a demokratikus képviselet szempontjából. A német és európai partnerek számára ugyanakkor Törökország továbbra is fontos szövetséges a NATO-ban, valamint a migrációs, gazdasági és regionális biztonsági együttműködésben. Ezek az érdekek gyakran megnehezítik, hogy az európai kormányok egységes választ adjanak a török belpolitika fejleményeire.

Az izmiri ügyben két külön folyamatot érdemes figyelni. Az egyik, hogy a kormánypárti polgármester képes lesz-e együtt dolgozni az ellenzéki többségű közgyűléssel, és teljesíteni a fejlesztésekre vonatkozó ígéreteit. A másik, hogy az ellenzéki pártok meg tudják-e őrizni önkormányzati szervezeteiket és választóik bizalmát a bírósági viták és az átigazolások közepette. A választások nélkül bekövetkezett személyi fordulat már megtörtént; Izmir politikai irányának tartós megváltozásáról azonban csak a következő választói döntés és a városvezetés eredményei alapján lehet majd beszélni.