A vér immunsejtjei elárulhatják az öregedés ütemét

Azonos születési év nem feltétlenül jelent azonos biológiai öregedést. Ezt a régóta ismert jelenséget vizsgálta egy az Immunity című szakfolyóiratban megjelent nemzetközi kutatás, amely az immunrendszer sejtjeinek összetétele és a későbbi betegségek kockázata között keresett kapcsolatot. A Washington Egyetem orvosi karának, a brit King's College London és amerikai kutatóintézetek szakembereinek eredményei szerint két immunsejtcsoport aránya összefügghet azzal, hogy valakinél milyen egészségi problémák jelennek meg a következő években. A megállapítás egyelőre kutatási eredmény, nem kész orvosi vizsgálat.

Az immunrendszer az élet során folyamatosan átalakul. Fiatal korban nagyobb arányban vannak jelen azok a T-sejtek, amelyek még nem találkoztak az általuk felismerhető kórokozóval. Az évek múlásával a fertőzések, a védőoltások és más immunológiai hatások nyomán egyre több emlékező sejt alakul ki. Ezek segítenek abban, hogy a szervezet gyorsabban reagáljon egy már ismert fenyegetésre. Az immunrendszer öregedése azonban nem mindenkinél azonos, és egyes sejttípusok felszaporodása krónikus gyulladásos folyamatokkal is összefügghet.

A kutatók nyolc, különböző országokban összeállított résztvevői csoport adatait elemezték. Összesen 2609, többségében egészséges felnőtt mintegy 12,4 millió immunsejtjét vizsgálták meg egysejtes módszerekkel. A résztvevők életkora a fiatal felnőttkortól a kilencven év fölötti korosztályig terjedt. Az ilyen elemzés sokkal részletesebb képet ad a vér immunsejtjeiről, mint egy szokványos vérkép, mert a sejtek génműködését és funkcionális állapotát is össze lehet hasonlítani. A nagyszámú sejtadat azonban nem helyettesíti a résztvevők hosszú távú követését.

A vizsgálat középpontjába a CD8-as T-sejtek egyik csoportja került. Ezek a sejtek különféle fehérjéket termelnek, amelyek szerepet játszanak a fertőzött vagy kóros sejtek elleni védekezésben. A kutatók két ilyen molekulára, a granzyme K-ra és a granzyme B-re összpontosítottak. Az elnevezések hasonlók, de a fehérjéket termelő sejtek működése és az immunválaszban betöltött szerepe eltérhet. A szakemberek azt találták, hogy a két sejtcsoport egymáshoz viszonyított aránya az idősebb résztvevők között jelentősen különbözött.

A granzyme B-t termelő sejtek nagyobb aránya a vizsgált adatokban több kedvezőtlen egészségi mutatóval járt együtt. A granzyme K-hoz kötődő sejtmintázat ezzel szemben inkább az egészségesebb öregedéshez kapcsolódott. Ezt a különbséget könnyű volna úgy értelmezni, mintha az egyik sejttípus káros, a másik pedig védő hatású lenne, de a kutatók ennél óvatosabb következtetést fogalmaztak meg. A sejtek aránya lehet egy már zajló, még tünetmentes folyamat jelzője is. Az összefüggésből nem derül ki, hogy maga a sejtmintázat okozza-e a későbbi betegséget.

A kutatás következő szakaszában a szakemberek egy kisebb résztvevői csoport vérmintáiból olyan fehérjemintázatot azonosítottak, amely alapján a két immunsejttípus relatív gyakoriságára lehetett következtetni. Ezt a számítási modellt az Egyesült Királyság nagy egészségügyi adatbázisának, a UK Biobanknak mintegy ötvenezer résztvevőjén alkalmazták. A rendelkezésre álló hosszú távú egészségügyi adatok lehetővé tették, hogy a kutatók összevessék a becsült immunsejt-arányokat a későbbi diagnózisokkal és halálozással. Fontos, hogy ebben a szakaszban a sejtek mennyiségét nem közvetlenül mérték mindenkinél, hanem a fehérjeadatok alapján becsülték.

A hosszú távú elemzésben a granzyme B-hez kötődő mintázat nagyobb kockázattal társult több krónikus betegség esetében. A felsorolt állapotok között szerepelt a 2-es típusú cukorbetegség, a magas vérnyomás, valamint egyes máj- és vesebetegségek. A kutatók a halálozási kockázatban is különbséget figyeltek meg a vizsgált csoportok között. A közlemény ugyanakkor nem jelenti azt, hogy egyetlen fehérjearány alapján megbízhatóan megjósolható volna egy adott ember sorsa. Az életkor, az öröklött tényezők, a korábbi betegségek és számos környezeti hatás együtt alakítják a kockázatot.

Az eredmények egyik érdekessége, hogy az immunrendszer biológiai állapota bizonyos embereknél jóval korábban elmozdulhat a kedvezőtlenebb mintázat felé, mint másoknál. Ez segíthet megérteni, miért különbözhet két azonos korú ember egészségi állapota. A kutatók hosszabb távú célja olyan laboratóriumi eljárás fejlesztése, amely a jelenleg drága és bonyolult sejtvizsgálat helyett egyszerűbb vérmintából is képes volna jelezni a lehetséges immunológiai stresszt. Egy ilyen tesztnek azonban klinikai alkalmazás előtt bizonyítania kellene pontosságát, megismételhetőségét és tényleges hasznát.

A megelőző orvoslásban különösen vonzóak azok a vizsgálatok, amelyek a betegségek kialakulása előtt jelezhetik a kockázat növekedését. A korai figyelmeztetés azonban csak akkor hasznos, ha az orvos tudja, mit kezdjen az eredménnyel. Egy új laboratóriumi marker túl sok téves riasztást is adhat, ami szükségtelen további vizsgálatokhoz és aggodalomhoz vezethet. Az is kérdés, hogy a feltételezett immunológiai eltérés kezelhető-e, és ha igen, milyen beavatkozás javítaná ténylegesen az egészségi kilátásokat. A mostani tanulmány ezekre még nem ad választ.

A szakemberek arra is felhívták a figyelmet, hogy az állatkísérletek eredményeit körültekintően kell összevetni az emberi immunrendszerrel. A granzyme K-t termelő sejtek egerekben más fejlődési állapotot tükrözhetnek, mint emberekben, ezért egy korábbi, gyulladással kapcsolatos megfigyelés nem feltétlenül érvényes változatlanul az emberre. A különböző földrajzi és genetikai hátterű népességek további vizsgálata szintén szükséges. A kutatás több kontinens adatait felhasználta, de egy új diagnosztikai eljárásnak a mindennapi ellátásban is bizonyítania kellene, hogy sokféle betegcsoportban működik.

A tanulmányból egyelőre nem következik új életmódszabály vagy gyógyszeres ajánlás. A rendszeres mozgás, a dohányzás kerülése, az egészséges táplálkozás, a megfelelő alvás és a már ismert kockázati tényezők kezelése továbbra is a megelőzés bizonyított eszközei közé tartozik. Ezekről számos korábbi vizsgálat áll rendelkezésre, a most azonosított sejtmintázat viszont nem szolgál közvetlen bizonyítékkal arra, hogy egy adott szokás miként módosítja a granzyme K és B arányát. A két tudományos állítást ezért érdemes külön kezelni.

Az immunológiai öregedés vizsgálata az orvostudomány gyorsan fejlődő területe, mert a népesség idősödésével egyre fontosabbá válik az egészségben eltöltött évek számának növelése. A mostani kutatás az egysejtes technológiát, a fehérjeelemzést és a hosszú távú egészségügyi nyilvántartásokat kapcsolta össze, így új összefüggést tudott feltárni. A következő lépés a megfigyelések független ellenőrzése és annak vizsgálata lesz, hogy az új marker valóban javítja-e a betegségek megelőzését. Addig az eredmény ígéretes tudományos jelzés, amelyből még nem lett rutinszerűen használható vérvizsgálat.