Óránként másfél euróért készül a francia propagandagyár

Óránként 1,50 eurós díjazás, negyedórásra tervezett cikkgyártás és előre meghatározott politikai irány: ilyen munkafolyamatot tárt fel a Le Monde a Géopolitique profonde francia médiavállalkozás körül. Johanna Beeckman és Gaëlle Borgia október 11-én megjelent vizsgálata szerint a portál madagaszkári közreműködőkkel dolgoztatott át más szerkesztőségektől átvett anyagokat. A mesterséges intelligenciának azt kellett elérnie, hogy a szövegek jobboldali, Trump- és Putyin-barát, valamint Európai Unió-ellenes hangvételt kapjanak. Az ügyben az automatizálás szerepe különösen fontos: a politikai irányt emberek írták elő, a gép az átalakítás gyorsaságát biztosította.

A történet három országot kapcsol össze. Az olvasókat francia nyelven szólítják meg, a szerződéshez egy Bulgáriában bejegyzett társaságot használtak, a szövegekkel pedig Madagaszkáron kellett dolgozni. A Le Monde által megismert szerződéstervezetben az ILP Solution Eood szerepelt, amelyet a portál társalapítója, Franck Pengam irányít. A dokumentum felajánlott óradíjat rögzített; ebből nem állapítható meg, összesen hány embert foglalkoztattak, mennyit fizettek ki nekik, vagy milyen bevételt hozott az így előállított tartalom. Ezekre a működés egészét leíró adatokra a feltárás nem ad választ.

A bizonyítékok között egy félórás betanító videó kapott központi szerepet. Ezt a jelentkező Pengamhoz tartozó e-mail-címről kapta meg, és a felvételen a lap szerint a társalapítóéhoz erősen hasonló hang magyarázta a feladatot. A képernyőn bemutatott eljárásban egy meglévő sajtócikk szövegét a Tsunami nevű eszközbe vitték át, majd az új változatot a portál számára készítették el. A bemutató szerint egy anyagra általában 15 percet, előzetes kereséssel körülbelül húsz percet kellett fordítani. Ez a tempó a forrás kiválasztását és a gépi átdolgozást helyezte előtérbe; önálló terepmunkára vagy a megszólalók megkeresésére a bemutatott folyamat nem épült.

A politikai beállítás nem a kész cikk utólagos értelmezéséből következett. A videón látható utasítás kifejezetten megnevezte a kívánt ideológiai irányt, és támadó, határozott megfogalmazást kért. Egy bemutatott példában a Le Monde 2025. április 4-i, a Benjamin Netanjahut fenyegető izraeli Qatargate-ügyről szóló tudósítása alakult át. Az új cím már képmutatást tulajdonított a politikusnak. A francia lap szerint ez a változat április 6-án megjelent a Géopolitique profonde oldalán, Pengam neve alatt. A címváltás jól érzékelteti a módszert: ugyanaz a kiinduló hír más ítéletet és más érzelmi keretet kapott.

A források köre a Le Monde beszámolója szerint jóval szélesebb volt egyetlen újságnál. A betanító felvételen nagyjából tíz olyan átvételt azonosítottak, amely a Le Figaro, a La Tribune, az AFP, a BBC vagy a Le Monde anyagaira épült. A feltárás ezeket plágiumként írja le. Fontos ellentmondás, hogy a portál a hagyományos szerkesztőségeket rendszeresen a hatalom kiszolgálóiként támadja, miközben a vizsgált munkafolyamat éppen az általuk elvégzett munkát használta alapanyagként. A hitelességüket az olvasók előtt vitatta, az összegyűjtött információikra a saját termelése közben támaszkodott.

A Géopolitique profonde közönsége számára mindez egy jóval nagyobb kínálat része. A vállalkozás havi folyóiratot, könyvkiadást és vagyonkezelési képzéseket is működtet, az élő videók pedig rendszeres jelenlétet adnak neki a közösségi médiában. A Le Monde közel 250 millió összesített YouTube-megtekintésről és napi négy élő adásról számolt be. Ez történeti, több csatornára összeadott nézettség, és nem ugyanennyi különálló néző. A Conspiracy Watch 2025 nyarán több mint 650 ezer összeadott feliratkozót jelzett három csatornán; ez a korábbi adat sem azonos egy mai, személyenként megtisztított közönségszámmal. A nagyságrend azonban jelzi, hogy a szereplő messze áll egy alig látogatott személyes blogtól.

A rendszeres műsorok arcai között Mike Borowski és Nicolas Stoquer is szerepel. A médiavállalkozás a hivatalosnak tekintett magyarázatokkal szemben kínál alternatív értelmezést, és különböző összeesküvéses irányzatok képviselőit kapcsolja össze. A Le Monde klímaszkeptikus, oltásellenes, Putyin-párti és antiszemita nézeteket terjesztő szereplők megjelenését is dokumentálja. Ezt a kört nem érdemes egységes szervezetként kezelni: eltérő témák és szereplők találkoznak ugyanazon a felületen. A közös pont a hagyományos intézményekkel és sajtóval szembeni bizalmatlanság, amelyre a portál saját tekintélyét építi.

Az oroszbarát irány Pengam nyilvános szerepléseiben is követhető. A 2024-es orosz elnökválasztás idején függetlenként bemutatott megfigyelőként utazott az országba, majd elismerően beszélt a választásról és Vlagyimir Putyin győzelméről. A Conspiracy Watch dokumentálása szerint 2025. május 20-án Moszkvában, a Rosszija Nemzeti Központban rendezett konferencián a szuverenitás példájaként méltatta Oroszországot. Ugyanott Alain Soral francia szélsőjobboldali publicista is felszólalt. Pengam oroszországi útjához olyan szereplőkkel készített műsorok kapcsolódtak, mint az RT vezetője, Margarita Szimonyan és az orosz külügy szóvivője, Marija Zaharova.

Ezek az utak és nyilatkozatok az ideológiai kapcsolódást alátámasztják, közvetlen orosz finanszírozást azonban önmagukban nem bizonyítanak. A Conspiracy Watch felvetette a finanszírozás kérdését, Pengam pedig nyilvánosan tagadta, hogy Putyintól pénzt kapnának. A Le Monde mostani feltárásának legerősebb, közvetlenül bemutatott része a szerződéstervezet és az átdolgozási útmutató. A kettőt külön kell kezelni: egy Putyin-párti szerkesztési utasítás létezése nem igazol automatikusan állami megrendelést vagy titkos pénzmozgást. Pengam és csapata a francia napilap kérdéseire nem válaszolt; a vizsgált videóban szereplő cikkek közül többet időközben eltávolítottak.

A politikai tartalom egyik visszatérő motívuma a francia elnök szándékainak átértelmezése. A portál Ukrajna támogatását olyan nyugati provokációként mutatja be, amely Emmanuel Macron hatalmon maradását szolgálná. A Le Monde egy szeptember 21-i élő adást idéz, amelyben Stoquer a francia elnöknek háborús és diktatórikus terveket tulajdonított. Ezek a szereplő állításai, nem igazolt elnöki tervek. Az ilyen történetek a valós külpolitikai döntéseket egy feltételezett, rejtett cél köré rendezik. A mesterséges intelligenciával átdolgozott hírek ehhez állandóan megújuló alapanyagot szolgáltathatnak, ha a szerkesztési utasítás eleve kijelöli, kit kell támogatni és kit támadni.

Madagaszkár ebben a történetben az olcsó digitális munkavégzés helyszíne. A francia nyelvtudás és a szolgáltatások kiszervezése már jóval a generatív mesterséges intelligencia terjedése előtt összekapcsolta az országot francia megrendelőkkel. Egy 2023-ban ismertetett, Párizsra és Antananarivóra kiterjedő kutatás a madagaszkári adatfeldolgozó dolgozók körében havi 96–126 eurós kereseteket talált. A felmérésben részt vevők háromnegyede végzett vagy folytatott felsőfokú tanulmányokat. Ezek korábbi, meghatározott mintából származó adatok: az ország mai átlagbérét vagy a portál közreműködőinek teljes jövedelmét nem lehet belőlük levezetni. A kutatás azt viszont világossá teszi, hogy az alacsony díjazás gyakran képzett emberek munkájához társul.

A kutatók interjúi és kérdőívei olyan feladatokat vizsgáltak, mint az adatok címkézése, a képek elemeinek megjelölése vagy a gépi eredmények javítása. Ez eltér a Géopolitique profonde számára végzett cikkátírástól: a két tevékenység közé nem tehető egyenlőségjel. A kapcsolatot a munkaszervezés adja. A megrendelő határozza meg a célt, a távoli közreműködő pedig elvégzi a szükséges kézi lépéseket. A több közvetítőből álló láncban a végrehajtó kevés beleszólást kaphat a termékbe, miközben a minőség ellenőrzését is ráterhelhetik. Az ARTE 2025-ös madagaszkári riportja ugyancsak ezt a digitális háttérmunkát mutatta be, szerződéses és bizonytalan helyzetű dolgozók példáin keresztül.

A Le Monde által bemutatott útmutatóban ez a felelősségi aszimmetria különösen élesen jelenik meg. Az oktató arra kérte a közreműködőket, hogy ellenőrizzék a gép hibáit, és a tévedésekért felelősséget helyezett kilátásba számukra. A politikai irányt közben a megrendelő rögzítette, a cikk pedig az ő neve alatt is megjelenhetett. Az ellenőrzés így egy gyors, alacsony díjazású munkafázisba került. A lap szerint 2026 folyamán rendszeresebbé vált az eredeti anyagokra mutató linkek feltüntetése az oldal alján. Egy ilyen hivatkozás segíthet az olvasónak összevetni a változatokat, de önmagában nem mondja meg, milyen átdolgozás történt, vagy ki végezte el az eredeti tényfeltárást.

A tömeges gépi cikkgyártás nem francia sajátosság. A NewsGuard 2026. június 23-án frissített nyilvántartása 3749, 16 nyelven működő, mesterséges intelligenciára épülő tartalomfarmot azonosított. A besorolás feltétele a jelentős gépi termelés, az érdemi emberi felügyelet hiányára utaló bizonyíték, a híroldalszerű megjelenés és a technológia használatának elégtelen feltüntetése. A szám tehát nem az összes, mesterséges intelligenciát használó szerkesztőséget jelenti, és ebből a nyilvántartásból a Géopolitique profonde besorolása sem következik. A kutatás a tágabb környezetet mutatja: a gyors, olcsó előállítás reklámbevételek vagy politikai befolyás megszerzését is szolgálhatja.

A francia ügy legárulkodóbb részlete egy olyan szöveg volt, amelyben az automatizált rendszer saját visszautasítása is megjelent. A Macron által Ukrajnába készülő kétezer katonáról szóló cikkbe a Le Monde szerint bekerült a gép figyelmeztetése: nem kíván megtévesztő vagy összeesküvéses tartalmat népszerűsítő felhívást készíteni. Ez nem teszi az eszközt megbízható tényellenőrré, és egyetlen esetből a teljes működésére sem lehet következtetni. Azt viszont megmutatja, hogy a közzététel előtt legalább ennél az anyagnál elmaradt egy nyilvánvaló szerkesztési hiba kiszűrése. A politikai tartalomgyártás gépesítésének végén továbbra is emberi döntés áll: ki választja ki az alapanyagot, milyen irányba íratja át, és mit enged az olvasók elé.