Fegyveripari partnerséget keres Berlin Ankarában

Új lendületet kaphat Németország és Törökország védelmi ipari együttműködése. Az Ankarában zajló negyedik német–török gazdasági konferencián a fegyvergyártás és a biztonságtechnika az egyik központi téma. A német vállalatok a török ipar gyors fejlődését és a NATO-tagállamok növekvő megrendeléseit egyszerre tekintik üzleti lehetőségnek. A kapcsolatépítés azonban politikailag érzékeny terület, mert a két ország között a fegyverexport és a török külpolitika miatt korábban többször alakult ki vita.

A török hadiipar az elmúlt évtizedben jelentősen megerősödött. A Bayraktar TB2 pilóta nélküli repülőeszköz nemzetközi ismertséget szerzett, de Ankara már rakéták, hadihajók, páncélozott járművek és egy saját fejlesztésű harci repülőgép gyártására is törekszik. A KAAN elnevezésű vadászgép 2024 februárjában hajtotta végre első repülését. A program fontos technológiai előrelépés, ugyanakkor a hajtóművek és más kulcsfontosságú alkatrészek terén továbbra is külföldi beszállítókra támaszkodik.

A német cégek számára Törökország egyszerre piac és lehetséges gyártási partner. Az augsburgi központú Renk például a páncélozott járművek erőátviteli rendszereinek jelentős gyártója, technológiáját több nyugati harckocsitípusban alkalmazzák. Az ilyen vállalatok a török fejlesztésekben alkatrész-beszállítással, közös kutatással vagy helyi gyártási együttműködéssel jelenhetnek meg. A konferencián folytatott tárgyalások azonban önmagukban még nem jelentenek végleges fegyverszállítási szerződéseket.

A német–török kapcsolatok egyik legfontosabb kerete a NATO-tagság. Törökország a szövetség délkeleti szárnyán helyezkedik el, nagy hadsereget tart fenn, és stratégiai szerepet játszik a Fekete-tenger, a Közel-Kelet és a Földközi-tenger térségében. Németország ezzel szemben a kontinens egyik legnagyobb ipari és pénzügyi központja, amely a biztonsági környezet romlása miatt növeli védelmi kiadásait. A két ország képességei több területen kiegészíthetik egymást.

A korábbi akadályok azonban továbbra is jelen vannak. Berlin hosszú ideig fenntartásokkal kezelte a Törökországnak szánt fegyverexportot, részben az emberi jogi helyzet, részben Ankara szomszédos országokkal folytatott katonai műveletei miatt. A török hadsereg szíriai szerepvállalása, a görög–török feszültségek és a belpolitikai jogállamisági viták rendszeresen megjelentek a német közéleti vitákban. Az új üzleti együttműködésnek ezért exportengedélyezési és diplomáciai korlátai is lehetnek.

Ankara a korábbi korlátozásokból részben azt a következtetést vonta le, hogy csökkentenie kell a külföldi beszállítóktól való függését. A hazai fejlesztésű drónok, hajók és elektronikai rendszerek ennek a törekvésnek az eredményei. A török fegyveripar növekedése ugyanakkor nem jelenti a teljes önellátást: a korszerű hajtóművek, érzékelők és egyes elektronikai alkatrészek terén továbbra is nemzetközi partnerségekre van szükség. A német vállalatok éppen ezeken a területeken kínálhatnak technológiai tudást.

A közeledés európai szempontból is jelentős. Az uniós tagállamok a nagyobb katonai kiadások mellett a beszerzések gyorsítására és a gyártókapacitások bővítésére törekednek. Egyes termékeknél a rendelésállomány gyorsabban nő, mint a rendelkezésre álló ipari kapacitás. A török beszállítók bevonása enyhítheti a szűk keresztmetszeteket, de új függőségeket is teremthet. Az európai védelmi ipari politika ezért egyszerre keresi a közös beszerzés, a technológiai önállóság és a NATO-n belüli együttműködés egyensúlyát.

A német vállalatok szempontjából az exportpolitika kiszámíthatósága kulcskérdés. Egy katonai eszköz fejlesztése, tesztelése és gyártása hosszú éveket igényel; a befektetőknek tudniuk kell, hogy a későbbi szállításokat milyen engedélyezési szabályok befolyásolják. A török partnerek viszont a helyi gyártás és a technológiatranszfer növelésében érdekeltek. A két cél összeegyeztetése összetett tárgyalási folyamat, különösen akkor, ha a gyártott eszközök harmadik országokba is eljuthatnak.

A katonai együttműködés mellett gazdaságpolitikai érdekek is szerepet játszanak. Törökország jelentős ipari bázissal, fejlett járműgyártással és kiterjedt beszállítói hálózattal rendelkezik. A német autóipar és gépgyártás régóta jelen van az országban, így a hadiipari kapcsolatok részben meglévő üzleti csatornákra épülhetnek. Az új megállapodások a kutatás-fejlesztést, a mérnökképzést és a beszállítói minősítést is érinthetik, amennyiben a felek konkrét projektekben állapodnak meg.

A térség biztonsági helyzete további óvatosságot indokol. Törökország NATO-szövetséges, ugyanakkor külpolitikája több kérdésben eltér az uniós államok álláspontjától. A Fekete-tengeren, a Közel-Keleten és a Kaukázusban Ankara önálló érdekeket követ. Németország számára az együttműködés akkor lehet tartós, ha a gazdasági előnyök mellett a politikai és exportellenőrzési feltételek is teljesülnek. A német közvélemény egy része várhatóan továbbra is kritikusan figyeli a fegyveripari közeledést.

Az ankarai tanácskozás elsődleges eredménye egyelőre a párbeszéd élénkülése és a lehetséges közös projektek feltérképezése. A valódi fordulatot az jelentené, ha a cégek ellenőrizhető szerződéseket kötnének, a kormányok pedig jóváhagynák a szükséges engedélyeket. A következő hónapokban az lesz mérvadó, hogy a két NATO-tagország milyen konkrét gyártási és fejlesztési feladatokban tud megállapodni.