Kína exportrekordja újabb nyomást helyez Európára

Kína szeptemberi exportja dollárban számolva 36,3 százalékkal nőtt az előző év azonos hónapjához képest, jóval gyorsabban, mint amire a piac számított. Az október 14-én ismertetett vámstatisztika szerint az import 31 százalékkal emelkedett, a havi kereskedelmi többlet pedig 133,53 milliárd dollárt ért el. Az év első kilenc hónapjában a kínai külkereskedelmi többlet 938 milliárd dollár fölé került, így az ország közelíthet a korábbi éves rekordhoz. A számok mögött különösen erős kereslet mutatkozik a félvezetők, a mesterséges intelligenciához kapcsolódó berendezések és a zöldtechnológiai termékek iránt. A látványos növekedés ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a kínai gazdaság minden ágazata hasonló ütemben bővülne.

A világ második legnagyobb gazdasága továbbra is erősen támaszkodik a külső keresletre. A belső fogyasztás és az ingatlanpiac gyengesége miatt az ipari vállalatok számára a külföldi piacok jelentik az egyik legfontosabb növekedési lehetőséget. Az állami iparpolitika hosszú évek óta támogatja a technológiai fejlesztéseket, a termelési kapacitások bővítését és a stratégiai ágazatok nemzetközi versenyképességét. A vállalatok ennek eredményeként több termékcsoportban nagy mennyiségben és alacsony költséggel képesek gyártani. A versenyelőny ugyanakkor feszültséget okoz azokban az országokban, ahol a helyi termelők a kínai árakkal és kapacitásokkal szembesülnek. Az európai autóipar, vegyipar és gépgyártás különösen érzékeny erre a nyomásra.

A szeptemberi adatok egyik legfontosabb részlete, hogy az Európai Unióval szembeni kínai kereskedelmi többlet mintegy 34,8 milliárd dollárt ért el egyetlen hónap alatt. Az Egyesült Államokkal szembeni többlet 34 milliárd dollár körül alakult. A számok nem közvetlenül azonosak a két partnerország statisztikáival, mert az áruk értékelése és az adatfelvétel módszere eltérhet. Az irány azonban világos: Kína továbbra is nagy mennyiségben szállít árut a legnagyobb fejlett piacokra. Európában a folyamat a kereskedelmi mérleg mellett a munkahelyekről, a beruházások jövőjéről és az ipari önállóságról szóló vitát is erősíti. A politikai válaszok ezért sokszor kiterjednek a hagyományos vámpolitika keretein.

A kínai kivitel szerkezetét az elmúlt évtizedben jelentősen átalakította a technológiai felzárkózás. A korábbi, főként munkaigényes fogyasztási cikkek mellett ma elektromos járművek, akkumulátorok, napelemek, elektronikai részegységek és ipari gépek jelennek meg egyre nagyobb súllyal. A mesterséges intelligenciához kapcsolódó globális beruházási hullám további keresletet teremt a félvezetőipar és az adatközpontok ellátási láncai számára. Kína ezekben a hálózatokban több ponton is meghatározó beszállító. Az export bővülése ezért részben a világgazdaság technológiai szerkezetváltásának következménye. Az ország ugyanakkor egyes kulcsfontosságú csúcstechnológiákban továbbra is külföldi berendezésekre és szellemi tulajdonra szorul.

Az Európai Unió dilemmája abból fakad, hogy a kínai import egyszerre jelent olcsóbb termékeket és versenyképességi kihívást. Az alacsonyabb árak kedvezhetnek a fogyasztóknak, és gyorsíthatják a zöldátálláshoz szükséges technológiák elterjedését. Ugyanakkor az európai gyártók nehezen tudnak lépést tartani olyan vállalatokkal, amelyek nagyobb hazai piacon, erősebb beszállítói hálózattal vagy kedvezőbb finanszírozási feltételekkel működnek. Az uniós kereskedelemvédelmi intézkedések célja a tisztességtelen verseny feltételezett torzulásainak kezelése, de minden új vám kockázatot hordoz: drágíthatja a termékeket, és kínai ellenlépéseket válthat ki. Brüsszel ezért az iparpolitikai támogatás és a kereskedelmi tárgyalások eszközeit is használja.

A járműiparban már külön megállapodási kísérletek zajlanak a kínai és az európai fél között. A korábbi elektromosautó-vita után a hibridmodellek exportja is a tárgyalások részévé vált. A részletek és a végrehajtás üteme továbbra is meghatározza majd, mekkora tényleges hatás jelentkezik a piacon. A német autógyártók helyzete különösen összetett: Kína számukra egyszerre fontos értékesítési piac, gyártási helyszín és egyre erősebb versenytárs. Egy keményebb európai kereskedelempolitika megvédhet bizonyos termelési kapacitásokat, de a Kínában működő európai vállalatok érdekeit is érintheti. A tagállamok ezért eltérően ítélhetik meg, milyen gyors és milyen széles körű korlátozás volna célszerű.

A külkereskedelmi többlet nagysága a globális egyensúlytalanságokra is rávilágít. Ha egy ország tartósan jóval többet exportál, mint amennyit importál, annak következményei a kereskedelmi partnerek gazdaságában is megjelennek. A hiányt felhalmozó országokban a belföldi termelők piacot veszíthetnek, miközben a fogyasztók és az importáló vállalatok előnyökhöz juthatnak. Kína esetében a kérdést tovább bonyolítja, hogy a belső megtakarítások magasak, a háztartások fogyasztási hajlandósága pedig viszonylag gyenge. A kínai vezetés évek óta beszél a belföldi kereslet élénkítéséről, de a gazdaság szerkezetének átalakítása lassú folyamat. Az exportteljesítmény rövid távon enyhíti a növekedési gondokat, hosszabb távon viszont újabb külső ellenállást válthat ki.

A kereskedelmi adatok értelmezésekor óvatosság szükséges. Az éves növekedési ütemet befolyásolja az előző évi bázis, az árfolyam, az árak változása és az export időzítése. Egyes vállalatok a várható vámemelések vagy szállítási fennakadások előtt előrehozhatják a kivitelüket. A mesterséges intelligenciához kötődő beruházási kereslet sem biztos, hogy tartósan a mostani ütemben növekszik. A Nemzetközi Valutaalap és a Kereskedelmi Világszervezet legutóbbi értékelései is hangsúlyozták, hogy a technológiai beruházások fontos támaszt adnak a világkereskedelemnek, de koncentrált ellátási láncokat és pénzügyi kockázatokat teremtenek. Ha a kereslet mérséklődik, a jelenlegi exportlendület is gyengülhet.

Magyarország szempontjából a kínai kivitel bővülése különösen fontos, mert az ország gazdasága szorosan kapcsolódik a német autóiparhoz, miközben jelentős kínai akkumulátor- és járműipari beruházásokat is vonzott. A kínai és az európai gyártók közötti verseny ezért a magyar beszállítók rendeléseiben, a munkaerő-keresletben és a beruházási döntésekben is megjelenhet. A külföldi tőke beáramlása önmagában nem garantálja a magas hozzáadott értékű hazai tevékenységek bővülését; ehhez képzésre, kutatásra és erős helyi beszállítói kapcsolatokra is szükség van. A szeptemberi kínai rekordadat így a magyar ipar számára is figyelmeztetés: a nemzetközi verseny következő szakaszában a termelékenység és a technológiai alkalmazkodás lesz meghatározó.