Izrael miatt szakadás fenyegeti a brit zöldeket

A brit Zöld Párt az elmúlt hónapokban látványosan erősödött, most azonban egy Izraellel kapcsolatos határozat saját tagságát és parlamenti képviselőit is megosztja. Az október eleji pártkongresszus a cionizmust a rasszizmus egyik formájaként kezelő állásfoglalást fogadott el, és a történelmi Palesztina területén létrejövő egyetlen demokratikus állam mellett kötelezte el magát. A döntés következményeiről szombat hajnalban közölt részletes beszámolót a német közszolgálati televízió. A vita azóta a párt belső ügyeiből országos politikai kérdéssé vált.

A kongresszusi indítványt 1022 küldött támogatta, 813 ellenezte. A dokumentum szerint a párt hivatalosan anticionista álláspontot képvisel, a cionizmust pedig olyan politikai ideológiának tekinti, amelyet a rasszizmus más formáihoz hasonlóan kell megítélni. Az előterjesztő, Lubna Speitan palesztin származású brit művész és aktivista azzal érvelt, hogy a javaslat az izraeli állami politika és a telepesgyarmatosítás általa bírált rendszerére vonatkozik, és nem a zsidó emberek vallási hovatartozását támadja. Az állásfoglalás ellenzői szerint a szöveg általánosítása veszélyesen elmoshatja a különbséget a politikai kritika és a zsidó önrendelkezés elutasítása között.

A vita egyik legérzékenyebb pontja a cionizmus jelentése. A fogalom a zsidó nemzeti mozgalom történetéhez kapcsolódik, amelynek központi célja a zsidó nép önrendelkezése volt. A mai politikai vitákban különböző jelentéseket kap: egyesek Izrael államiságának támogatását értik alatta, mások a jelenlegi izraeli kormány intézkedéseivel, illetve a palesztin területek megszállásával kapcsolják össze. A brit zöldek határozata ezeket a jelentéseket egyetlen politikai kategóriába sűríti. Emiatt a párt zsidó tagjai között is eltérő álláspontok alakultak ki.

Vivien Lichtenstein, a párton belüli Zsidó Zöldek vezetője arra figyelmeztetett, hogy a határozat a zsidó önrendelkezés legitimációját is kétségbe vonhatja. Szerinte az a politikai álláspont, amely Izrael zsidó államként való fennmaradását támogatja, önmagában nem azonos a palesztinok jogainak tagadásával. Lichtenstein nyilvánosan felvetette, hogy távozhat a pártból. Más zsidó párttagok támogatják az indítvány egyes elemeit, különösen a palesztin civilek védelmét és az izraeli kormány bírálatát. A közösségen belüli nézetkülönbség jól mutatja, milyen nehéz egységes álláspontot kialakítani a kérdésben.

A parlamenti frakció többsége is szembekerült a kongresszus döntésével: az öt zöldpárti képviselő közül négy nyilvánosan ellenezte az elfogadott szöveget. A két alelnök véleménye szintén eltért egymástól. Zack Polanski pártvezető, aki maga is zsidó származású, nem vett részt a szavazáson, mert éppen választási kampányrendezvényen dolgozott. Később közölte, hogy az egyállamos megoldást tartalmazó indítvány ellen szavazott volna, és szerinte Izrael, illetve Palesztina jövőjéről az ott élőknek kell dönteniük. Egyúttal hangsúlyozta, hogy az izraelieket és a palesztinokat azonos jogok illetik meg.

Polanski helyzete azért kényes, mert az ő vezetése alatt a párt a korábbinál jóval szélesebb választói körhöz jutott el. A zöldek a helyi választásokon több száz mandátumot szereztek, tagságuk növekedett, és a munkáspárti kormányból kiábrándult baloldali szavazók egy része is hozzájuk fordult. A párt korábban elsősorban környezetvédelmi, lakhatási és szociális ügyekben próbált különbözni a hagyományos nagy pártoktól. Az Izraelről szóló határozat most elvonja a figyelmet ezekről a témákról, és olyan identitáspolitikai konfliktust helyez előtérbe, amelyben a párt vezetői sem értenek egyet.

A brit politikai vezetés részéről Andy Burnham miniszterelnök is bírálta a döntést, súlyos tévedésnek nevezve azt. Izrael korábban bejelentette, hogy megtiltja Polanski belépését az országba, mert a határozatot az izraeli állam létjogosultságával összeegyeztethetetlennek tartja. A brit zsidó szervezetek egy része ugyancsak erősen tiltakozott, és arra figyelmeztetett, hogy a cionizmus általános rasszistának minősítése a zsidó közösség tagjait is megbélyegezheti. A párt vezetői ezzel szemben hangsúlyozzák, hogy a palesztin jogok védelme és a zsidó emberek egyenlő méltóságának elismerése szerintük összeegyeztethető.

A vita jogi következményekkel is járhat. A brit egyenlőségi hatóság tájékoztatást kért a párttól, miután panaszok érkeztek arról, hogy a határozat egyes zsidó tagok meggyőződését vagy közösségi kötődéseit hátrányosan érintheti. Egy politikai szervezetnek joga van külpolitikai álláspontot kialakítani, ugyanakkor köteles betartani a diszkrimináció tilalmára vonatkozó szabályokat. A jogi vizsgálat célja ezért annak tisztázása, hogy a párt belső gyakorlata és az elfogadott szöveg alkalmazása sértheti-e tagjai egyenlő bánásmódhoz való jogát.

Az ügy a brit baloldal régebbi vitáit is felidézi. A Munkáspártban korábban évekig tartó konfliktus bontakozott ki az antiszemitizmus vádjai, Izrael bírálata és a pártfegyelem kérdése körül. A zöldek most hasonló dilemmával szembesülnek: a külpolitikai állásfoglalás a belső sokszínűséget erősíti-e, vagy olyan határvonalat húz, amelyen a tagság egy része kívül reked. A kérdés különösen fontos egy olyan pártnak, amelynek támogatottsága gyorsan nőtt, és amely új szavazókat akar megtartani a következő parlamenti választásig.

A magyar olvasók számára az eset azért is érdekes, mert Európa zöldpártjai korántsem képviselnek egységes álláspontot Izrael és Palesztina ügyében. Az európai zöld politikai családon belül is komoly különbségek vannak a kétállamos megoldás, a szankciók és a bojkottok megítélésében. A brit párt mostani határozata ezért nem tekinthető automatikusan valamennyi európai zöld szervezet álláspontjának. A párt következő döntései azt mutatják majd meg, hogy a vezetés képes-e közös, a tagok számára elfogadható politikai keretet kialakítani, vagy a konfliktus tartós szervezeti töréshez vezet.