Filmszerepet kapott a pápa Szent Péter sírjánál

A római filmfesztiválon október 16-án mutatták be a Pétros ení – Alla scoperta delle origini című dokumentumfilmet, amely Szent Péter apostol sírjának történetét és a vatikáni bazilika alatt végzett régészeti kutatásokat dolgozza fel. Az alkotás a jelenlegi Szent Péter-bazilika 1626-os felszentelésének négyszázadik évfordulójához kapcsolódik. A spanyol Paula Ortiz rendezte filmet Andrea Tornielli írta, szakmai tanácsadója Pietro Zander, a vatikáni nekropolisz kutatója volt. Az amerikai Chris Pratt vezeti végig a nézőt a történeten, XIV. Leó pápa pedig a záró jelenetekben beszél az apostol alakjáról és a sír egyházi jelentőségéről.

A film középpontjában egy különös történelmi helyszín áll. A mai bazilika főoltára alatt római kori temetkezési terület húzódik, amelynek egyes részei az ókori Vatikán-domb használatáról tanúskodnak. A keresztény hagyomány szerint Pétert Nero császár uralkodása idején végezték ki Rómában, és a közelben temették el. Az apostol sírja korán zarándokhellyé vált. A későbbi évszázadok építkezései ugyanakkor több rétegben fedték el a régi sírhelyeket, ezért a helyszín kutatása egyszerre régészeti és egyháztörténeti feladat. A film éppen ezt a rétegzettséget igyekszik érthetővé tenni.

A hagyomány történeti vizsgálata különböző bizonyítéktípusokra támaszkodik. Az ókeresztény szövegek, a sírfeliratok, az építészeti maradványok és a későbbi zarándokbeszámolók egymást kiegészítve segíthetnek azonosítani a kultusz korai helyszíneit. A régészet azonban más módszerekkel dolgozik, mint a hitbeli emlékezet: a tárgyi leletek korát és összefüggéseit vizsgálja, miközben az apostol személyével való kapcsolat megállapításánál több értelmezési lehetőség is fennmaradhat. A vatikáni kutatások története ezért a tudományos bizonyítás és a vallási hagyomány közötti kapcsolat fontos példája.

A negyedik században Nagy Konstantin császár nagyszabású bazilikát emeltetett azon a helyen, amelyet a keresztények Péter temetkezési helyeként tiszteltek. Az építkezéshez a domboldal egy részét át kellett alakítani, és korábbi sírépítményeket is beépítettek az új egyházi központ környezetébe. Ez a döntés hosszú távon megőrizte a temető egyes részleteit, miközben a hozzáférést évszázadokra korlátozta. A ma látható reneszánsz és barokk bazilika a középkori előd helyén épült, és újabb építészeti réteget helyezett az ókori emlékek fölé. A dokumentumfilm ezt az egymásra épülő történetet igyekszik vizuálisan követhetővé tenni.

A huszadik századi feltárások döntő fordulatot hoztak. XII. Pius pápa idején, a második világháború alatt indultak el a bazilika alatti kutatások, amelyek során a régészek feltérképezték a római nekropolisz jelentős részét. Az eredményekről 1950-ben a pápa is beszámolt. A későbbi vizsgálatokban különösen nagy szerepet kapott Margherita Guarducci epigráfus, aki feliratok és leletek alapján fogalmazott meg következtetéseket. VI. Pál 1968-ban jelentette be, hogy az egyház meggyőzőnek tartja a Péter ereklyéinek azonosítására vonatkozó bizonyítékokat. A történeti és antropológiai viták ettől még nem szűntek meg; a leletek értelmezése továbbra is gondos megkülönböztetést igényel.

A film alkotói a régészeti helyszínre való különleges bejutást használták ki. A kamerák olyan tereket és részleteket mutatnak meg, amelyek a legtöbb látogató számára csak korlátozottan érhetők el. A dokumentumalkotás körülbelül egyórás, és a történeti képek mellett archív anyagokat, pápai megszólalásokat és kutatói magyarázatokat is alkalmaz. A készítők külön hangsúlyozták, hogy a régészeti felvételeket mesterséges intelligenciával nem alakították át. Ez a vállalás a történelmi dokumentumfilmek hitelességéről folyó vitában külön jelentőséget kap, hiszen a digitális rekonstrukció és az eredeti felvétel között a közönség számára gyakran nehéz különbséget tenni.

Chris Pratt szerepeltetése a hagyományos egyházi ismeretterjesztéshez képest szélesebb közönséget céloz. A világszerte ismert színész személyes hangon beszél a hithez való viszonyáról, és a filmben a felfedezés útját járó látogató szerepét vállalja. A néző így fokozatosan ismeri meg az épület és az apostoli hagyomány történetét. A híresség jelenléte természetesen kommunikációs eszköz is: a produkció a vallási közeg mellett a történelmi dokumentumfilmek és a szélesebb kulturális érdeklődésű nézők piacán is figyelmet keres. A film fogadtatását hosszabb távon az dönti el, mennyire képes a látványt és a régészeti ismereteket arányosan összekapcsolni.

XIV. Leó részvétele szintén szimbolikus jelentőségű. A katolikus egyház vezetője a hagyomány szerint Péter utódja, ezért az apostol sírjáról szóló filmben való megjelenése az egyházi folytonosságot jeleníti meg. A pápa nem a kutatási eredmények tudományos értékelőjeként, hanem a hagyomány értelmezőjeként szólal meg. A film római bemutatóján a jelenlévők tapssal fogadták a róla szóló jókívánságokat; az egyházfő akkor még műtét utáni kórházi kezelés alatt állt. Ez a körülmény a premiernek személyesebb hangulatot adott, de a produkció alapvető témája az apostoli emlékezet és az épített örökség kapcsolata maradt.

A Szent Péter-bazilika négyszáz éves évfordulója különösen alkalmas a helyszín történeti bemutatására. A ma ismert templom építésén több generáción át dolgoztak építészek és művészek; a reneszánsz tervek, Michelangelo kupolája és a barokk téralakítás egymást követő korszakok gondolkodását őrzik. Az épület egyszerre vallási központ, jelentős művészeti emlék és a világ egyik legismertebb turisztikai helyszíne. A régészeti réteg bemutatása segít megérteni, hogy az óriási templom középpontjában eredetileg egy szerény temetkezési emlék tisztelete állt.

A filmnek egyháztörténeti szempontból azért is van jelentősége, mert a Péter alakjához kapcsolódó emlékezet több keresztény felekezet számára fontos, még ha a pápaság szerepét eltérően értelmezik is. A sír és a bazilika története így az ökumenikus párbeszéd számára is közös történeti anyagot kínál. A tudományos kutatás eredményeinek pontos bemutatása hozzájárulhat ahhoz, hogy a hitbeli állítások és a régészeti tények világosan elkülönüljenek. A dokumentumfilm ebben a kérdésben különösen nagy felelősséget vállal, hiszen sok néző első alkalommal találkozik a feltárások összetett történetével.

A Pétros ení bemutatója a vallási témájú filmkészítés újabb példája. A vatikáni intézmények az utóbbi években egyre tudatosabban használják a mozgóképet kulturális örökségük bemutatására, miközben a digitális hozzáférés lehetőséget ad a korlátozottan látogatható helyszínek megismerésére. A bazilika alatti temető felvételei azokat is elérhetik, akik soha nem jutnak el Rómába. Az alkotás legfontosabb hozadéka akkor érvényesülhet, ha a nézők a látványos képek mellett a történeti kutatás módszereit és bizonytalanságait is megértik.