Magyar teológus is bekerült a pápa új testületébe

XIV. Leó pápa október 19-én kijelölte a Nemzetközi Teológiai Bizottság következő öt évre szóló tagságát. A 2026 és 2031 között működő testület harminc tagból áll: 24 új kinevezett érkezik, hat korábbi szakértő megbízatását pedig meghosszabbították. A névsorban magyar teológus is szerepel, Török Csaba, az Esztergomi Hittudományi Főiskola docense. A döntés egy olyan intézményt érint, amely ritkán kerül a hírek élére, mégis fontos szerepet játszik abban, hogyan vizsgálja a katolikus egyház a hit tanításával összefüggő mai kérdéseket.

A bizottság feladata a Szentszék, különösen a Hittani Dikasztérium segítése. A tagok különböző országokból és teológiai iskolákból érkeznek, kutatási eredményeikkel pedig a hitelvi kérdések alaposabb megértését szolgálják. A testület nem egyházi parlament, és önmagában nem alkot kötelező érvényű tanítást. Tanulmányokat készít, amelyek a pápai és hivatali mérlegelés alapjául szolgálhatnak. Ez a különbség fontos, mert a nyilvánosság olykor minden vatikáni szakértői dokumentumot kész döntésként értelmez, holott a kutatás, a konzultáció és a hivatalos tanítóhivatali állásfoglalás eltérő lépcsőfokok.

Az új összetétel egyik legszembetűnőbb változása a nők és a világiak arányának emelkedése. A nők száma ötről nyolcra nőtt, közülük öt világi teológus. A teljes tagságban nyolc világi szakértő kapott helyet, kétszer annyi, mint az előző ciklusban. A létszámnövekedés önmagában nem jelenti a döntéshozatali rend átalakulását, de azt mutatja, hogy a katolikus teológiai kutatásban egyre szélesebb szakmai körből kívánnak véleményt kérni. A teológia hosszú ideig szorosan a papság képzéséhez kapcsolódott, az egyetemeken és kutatóintézetekben azonban ma sok világi oktató is dolgozik.

A földrajzi arányok szintén módosultak. Európa 13 taggal képviselteti magát, szemben az előző ciklus 14 szakértőjével. Ázsia és Afrika négy-négy helyet kapott, Dél-Amerika ötöt, Észak-Amerika hármat, Ausztrália egyet. Az elmozdulás szerény, mégis összhangban áll a világegyház demográfiai változásaival. A katolikus közösségek növekedésének jelentős része Európán kívül zajlik, és az ottani teológusok gyakran más társadalmi tapasztalatokat hoznak magukkal, mint az európai egyetemek kutatói.

Egy afrikai vagy ázsiai teológus számára a vallások közötti együttélés, a helyi kultúrák és a szegénység kérdései mindennapos tapasztalatot jelenthetnek. Európában a szekularizáció, az egyházi intézmények társadalmi szerepe és a vallási közösségek belső megújulása kerül gyakran előtérbe. A különböző hangsúlyok összevetése azért hasznos, mert a katolikus egyház egységes hitbeli keretben működik, miközben a helyi társadalmak feltételei igen eltérőek. A bizottságban folytatott párbeszéd lehetőséget ad arra, hogy egy-egy kérdés vizsgálata ne szoruljon egyetlen régió tapasztalatára.

A magyar kinevezett, Török Csaba szereplése a névsorban külön figyelmet érdemel. A vatikáni tájékoztatás az Esztergomi Hittudományi Főiskola oktatójaként azonosítja, amely a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karához kapcsolódik. A kinevezés szakmai elismerés, de ebből önmagában nem következik, hogy a magyar egyház sajátos álláspontot képviselne a testületben. A bizottság tagjai személyes tudományos felkészültségük alapján vesznek részt a munkában, és az egyetemes egyház számára készülő tanulmányokhoz járulnak hozzá.

A Nemzetközi Teológiai Bizottságot VI. Pál pápa 1969-ben hozta létre, a második vatikáni zsinatot követő időszakban. Az alapítás mögött az a felismerés állt, hogy a katolikus tanítás korszerű kérdéseinek megvizsgálásához nemzetközi tudományos együttműködés szükséges. A végleges szabályzatot II. János Pál 1982-ben hirdette ki. A tagok legfeljebb harmincan lehetnek, és öt évre kapnak megbízatást, a Hittani Dikasztérium vezetőjének javaslatára, a püspöki konferenciákkal folytatott egyeztetés után.

A testület eddigi története során 33 dokumentumot tett közzé a vezetője jóváhagyásával. Ezek eltérő témákkal foglalkoztak, de közös bennük a tudományos megközelítés igénye. A teológiai tanulmányok rendszerint hosszabb előkészítést kívánnak, mert bibliai, történeti, filozófiai és egyházjogi szempontokat kell összehangolniuk. A bizottság munkája emiatt kevésbé látványos, mint egy pápai beszéd vagy egy püspöki kinevezés, hatása viszont hosszabb időn át érvényesülhet a belső egyházi vitákban.

A mostani tagságban több ismert egyetemi műhely is jelen van. Az olasz, francia, német, brit, amerikai, ázsiai és latin-amerikai intézményekből érkező szakértők eltérő kutatási hagyományokat képviselnek. A névsorban ott van például a párizsi, a frankfurti és a bécsi teológiai tudományosság több szereplője, valamint afrikai és ázsiai egyetemek oktatói. A főtitkári feladatot továbbra is Piero Coda látja el, akinek megbízatását szintén öt évvel meghosszabbították. Az intézményi folytonosság segítheti, hogy az előző ciklusban megkezdett kutatások ne szakadjanak meg.

A katolikus egyház jelenlegi vitái közül sok kapcsolódik a szinodalitáshoz, vagyis ahhoz, hogyan vesznek részt a hívek, a papok és a püspökök az egyházi élet alakításában. A bizottság új összetételéből azonban nem lehet megállapítani, milyen témákban születik majd tanulmány, vagy milyen következtetésekre jutnak a tagok. Az éves plenáris ülés időpontját november 23. és 27. közé jelölték ki. A napirend részletei és a következő kutatási projektek csak hivatalos bejelentés után tekinthetők ismertnek.

A nők és világiak nagyobb jelenléte azért jelentős, mert a teológiai szakértelem elismerése nem feltétlenül kapcsolódik felszentelt egyházi tisztséghez. A katolikus tanítóhivatal rendje változatlan marad, de a döntések előkészítésében többféle élethelyzet és tudományos nézőpont jelenhet meg. A teológiai érvek minőségét természetesen nem a képviselt csoportok aránya dönti el. A sokféleség akkor válik valódi előnnyé, ha a szakértők a vitás kérdéseket nyitottan, ugyanakkor módszeres pontossággal vizsgálják.

A bizottság ötéves ciklusa hosszabb időtávot ad a feladatokhoz, mint a napi egyházi hírek ritmusa. Az első eredmények valószínűleg fokozatosan válnak láthatóvá, és nem minden szakmai vita jut el nyilvános dokumentumig. A magyar részvétel ugyanakkor lehetőséget teremt arra, hogy a hazai teológiai oktatás tapasztalatai közvetlenül bekapcsolódjanak a nemzetközi tudományos párbeszédbe. Az új névsor legfontosabb üzenete az, hogy a világegyház hitelvi kérdéseit ma egyre több földrajzi és társadalmi háttérből érkező szakértő vizsgálja.