Nyílt médiaháború dúl a prágai kormánykoalícióban
Petr Macinka külügyminiszter gúnyos megjegyzései heves bírálathullámot váltottak ki a cseh közéletben. Andrej Babiš kiállt koalíciós társa mellett a liberális sajtóval vívott csörtében, miközben a szenátusi vereség után fokozódik a feszültség.
Hónapokon át tartó feltűnő visszafogottság után ismét a nyílt konfrontáció és a politikai provokációk uralják a prágai diplomácia mindennapjait. Petr Macinka külügyminiszter hivatalba lépése óta látszólag igyekezett felvenni a professzionális fődiplomata szerepét: a nyilvános térben korábban rendszeressé váló verbális agresszió szinte teljesen elcsendesült, nemzetközi lépései kiszámíthatóvá váltak, és még a legnagyobb belpolitikai ellenfelével, Petr Pavel köztársasági elnökkel folytatott mély intézményes konfliktusát is sikerült a felszín alatt tartania. A pragmatikus fegyverszünet leglátványosabb pillanata az ENSZ New York-i közgyűlésén mutatkozott meg, ahol az államfő és a tárcavezető nemcsak összehangolta hivatalos találkozóit, hanem kölcsönösen méltató nyilatkozatokat is tett. Ez a békülékeny hangvétel különösen annak fényében tűnt meglepőnek, hogy a kormányzat és az elnöki hivatal még néhány hónappal korábban az Alkotmánybíróság előtt vívott elkeseredett hatásköri csatát az ország külpolitikai irányításának jogáért.
A mesterségesen fenntartott diplomáciai nyugalom azonban egyetlen sajtótájékoztató alkalmával szertefoszlott. Macinka hétfőn súlyos verbális kisiklást engedett meg magának, amikor a kamerák kereszttüzében leplezetlen szarkazmussal intézett személyeskedő szavakat a Seznam Zprávy hírportál főszerkesztőjéhez. A miniszteri dühkitörés közvetlen kiváltó oka a vezető internetes újság tényfeltáró cikke volt, amely részletesen beszámolt arról, hogy a külügyminisztérium nem volt hajlandó támogatni a finn diplomácia által előterjesztett javaslatot az orosz állampolgárok európai uniós vízumkiadásának szigorítására. Bár a kérdés diplomáciai szempontból szimbolikusnak tekinthető, hiszen a cseh hatóságok már a háború kitörése óta a legszigorúbb korlátozásokat alkalmazzák a Moszkvából érkezőkkel szemben, a politikus dühében mégis túllépte a hivatali kommunikáció határait. Gúnyosan gratulált a portál vezetőjének a sikeres inklúziós politikához, hozzátéve, hogy a cikk szerzőjének remélhetőleg jutalmul egy nyalókát is vásároltak az elvégzett munkáért.
A cinikus kijelentés azonnal felkorbácsolta a közéleti indulatokat, hiszen pontosan rávilágított az általa vezetett formáció, a Motoristé sobě politikai gyökereire. A párt a kezdetektől fogva a zöld politika és az úgynevezett woke ideológia elleni radikális ellenmozgalomként határozza meg önmagát, rendszeresen gúny tárgyává téve a fogyatékkal élők társadalmi esélyegyenlőségét és a hátrányos helyzetű rétegek integrációját célzó programokat. A sajtó és a civil szervezetek felháborodását látva Andrej Babiš miniszterelnök ugyan kezdetben hűvösen elhatárolódott a megalázó stílustól, jelezve, hogy ő maga sosem fogalmazna hasonló módon, politikai érdekei miatt mégis gyorsan koalíciós partnere védelmére kelt. A kormányfő a nyilvánosság előtt felszólította a médiumokat, hogy fejezzék be az információk kontextusból való kiragadását és a személyes támadásokat, ezzel újabb fejezetet nyitva a kabinet és a független sajtó közötti elhúzódó küzdelemben.
A független sajtóval vívott prágai állóháború nem új keletű jelenség. Alig két héttel az incidens előtt számos vezető főszerkesztő közös nyilatkozatban emelte fel szavát az újságírókat érő erőszakos felhívások és a szerkesztőségi szabadság korlátozása ellen. A bírálatok középpontjában döntően Macinka és minisztériuma áll, miután a tárca munkatársai több alkalommal is megtagadták a belépést és a sajtóakkreditációt a liberális Deník N riportereitől a hivatalos kormányzati sajtótájékoztatókra. Elemzői vélemények szerint a miniszterelnök és külügyminisztere mostani fellépése nem pusztán spontán felindultság eredménye, hanem tudatos kommunikációs manőver, amellyel a kormánykoalíció a közelmúltbeli súlyos választási vereségek politikai következményeit próbálja elfedni.
A cseh helyhatósági és szenátusi választások kimenetele valóságos hidegzuhanyként érte a kormányfőt. A felsőház mandátumainak egyharmadáért folytatott küzdelem keserű véget ért Andrej Babiš pártja, az ANO számára: a hagyományosan jobbközép és liberális ellenzéki többségű szenátusban a kormányzó formáció nemcsak hogy egyetlen új helyet sem tudott megszerezni, de elveszítette azt az egyetlen mandátumot is a huszonhétből, amellyel eddig rendelkezett. A miniszterelnök nyilvánosan katasztrofálisnak nevezte a kudarcot, noha a voksolás tényleges társadalmi súlyát némileg tompítja a második forduló rendkívül alacsony, alig 21 százalékos részvétele. A kudarc mégis komoly stratégiai dilemmát vet fel a hatalom számára, különösen a koalíciós partnerek eltérő tábori kilátásait illetően.
A felmérések adatai sokatmondó képet mutatnak a két párt pozícióiról. Míg az ANO országos szinten változatlanul magabiztosan vezeti a népszerűségi listákat, a Motoristé hónapok óta elkeseredett harcot folytat az ötszázalékos parlamenti bejutási küszöb eléréséért. A radikális szavazók megtartása és visszaszerzése érdekében a pártnak szüksége van a harsány, botrányos megszólalásokra és a megosztó kulturális háborúk fenntartására. Ebben a feszült légkörben szinte teljesen észrevétlen maradt a tény, hogy a külügyminiszter a színfalak mögött csendben feladta az egyik legvitatottabb korábbi követelését: miközben tavasszal még azzal fenyegetőzött, hogy a következő évben egyetlen fillért sem biztosít a Radio Prag külföldi adásainak működésére, az új minisztériumi költségvetésben az adó változatlan állami finanszírozással szerepel.
A médiát érintő másik stratégiai frontvonalon szintén a pénzügyi realitások határozzák meg a hatalom mozgásterét. Andrej Babiš korábban nagy hangon megígérte a televíziós és rádiós előfizetési díjak teljes eltörlését, a közszolgálati intézmények működését közvetlenül az állami költségvetésből fedezve. A tervezet hatalmas szakmai és társadalmi ellenállást váltott ki, a bírálók szerint ugyanis a közvetlen állami pénzosztás leplezetlen kísérlet a köztévé és a közrádió szerkesztőségi függetlenségének felszámolására. A benyújtott jogszabálytervezet azonban hónapok óta tehetetlenül vesztegel a parlamenti bizottságokban, miközben a 2027-es állami költségvetés tervezete nem tartalmaz külön előirányzatot a közmédia közvetlen finanszírozására, egyértelművé téve, hogy a kormányzat a politikai kockázatok miatt kénytelen volt elnapolni a frontális áttörést.