Iránban elfogy a pénz, a Hormuzi-szorosban nő a veszély

Az iráni háború következményeit a mindennapi életben egyre nehezebb elviselni. A teheráni és a Perzsa-öböl menti településeken az árak emelkedése, a bizonytalan munkalehetőségek és a katonai támadásoktól való félelem egyszerre határozzák meg az emberek döntéseit. Az osztrák közszolgálati televízió péntek késő este közzétett helyszíni riportja a főváros és Bandar-Abbász közötti út tapasztalatait mutatta be. A helyi beszámolók alapján az üzletekben sok áru kapható, a vásárlóerő azonban súlyosan meggyengült.

A háború február végén az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni támadásaival kezdődött, majd a katonai összecsapás fokozatosan az energiaszállítás és a tengeri kereskedelem ellenőrzéséért folytatott küzdelemmé is vált. A Hormuzi-szoros a világ egyik legfontosabb olajszállítási útvonala. A Perzsa-öböl kikötőiből induló hajóknak ezen a keskeny vízi folyosón kell áthaladniuk az Indiai-óceán felé. Már a szállítás kockázatának növekedése is megdrágíthatja a fuvardíjakat, a biztosítást és végül a fogyasztói árakat.

Októberben különösen sok támadás érte a kereskedelmi hajókat a szorosban és környékén. Egy biztonságpolitikai kutatóintézet összesítése 28 megerősített vagy jelentett októberi incidenst tartott számon, a február végi háborúkezdettől számítva pedig 113-at. A különböző nemzetközi szervezetek eltérő területi és módszertani határokkal gyűjtik az adatokat, ezért az összesítések nem feltétlenül egyeznek. A tendencia ugyanakkor egyértelmű: a térségben a kereskedelmi hajózás kockázata tartósan magas.

A támadások a legnagyobb olajszállító tartályhajókat is érintették. A beszámolók szerint több mint harminc ilyen hajó sérült meg a konfliktus során, közülük tizenegy októberben. Egy-egy óriástanker akár kétmillió hordó nyersolajat is szállíthat. A károk ezért a hajótulajdonosokon kívül a finomítókat, a kereskedőket és az ellátási láncokat is érintik. A magas fuvardíjak miatt a hajózási társaságok egy része továbbra is vállalja a kockázatot, különösen ha az áru jelentős árengedménnyel szerezhető be.

Az iráni partvidéken élők számára a tengeri bizonytalanság nem távoli tőzsdei hír. A halászoknak mérlegelniük kell, biztonságos-e kifutniuk, a kikötői munkások pedig a szállítmányok kiszámíthatatlanságát érzik. A part menti városokban a katonai műveletek és a robbanások híre visszafogja a kereskedelmet. A helyi beszámolók szerint sok család a legszükségesebb élelmiszereket is nehezen tudja megfizetni. A jövedelmek és az árak közötti rés egyre szélesebbre nyílik.

Irán gazdasága már a jelenlegi háború előtt is súlyos szerkezeti gondokkal küzdött. A szankciók korlátozták az olajbevételeket és a nemzetközi pénzügyi kapcsolatokat, a nemzeti valuta értéke pedig hosszú ideje nyomás alatt áll. A háború ehhez további importköltségeket, logisztikai zavarokat és beruházási bizonytalanságot adott. A korábbi gazdasági elemzések rendkívül magas, éves összevetésben hetven százalék feletti inflációt jeleztek. A pontos aktuális árindexről a különböző források eltérő adatokat közölhetnek, a drágulás mindennapi hatása viszont kézzelfogható.

A februári támadások civil áldozatai tovább mélyítették a társadalmi feszültséget. A dél-iráni Minábban egy iskola elleni csapás következtében sok gyermek és pedagógus vesztette életét. Az iráni hatóságok 168 halottról beszéltek, köztük legalább 120 gyermekről. A csapás körülményeit és a felelősséget nemzetközi vizsgálatok tárgyalják; a helyi áldozatszámot ezért a hatósági közléshez kell kötni. A romos épület a háború emlékhelyévé vált, miközben a lakosság biztonsági és gazdasági problémái továbbra is megoldatlanok.

A társadalmi elégedetlenség politikai kockázatot jelent az iráni vezetés számára. Az államnak egyszerre kell fenntartania az alapvető ellátást, finanszíroznia a biztonsági apparátust és kezelnie a külpolitikai elszigeteltséget. A női öltözködési szabályokkal szembeni korábbi tiltakozások megmutatták, hogy a társadalom jelentős része változást szeretne. A háborús helyzetben ugyanakkor az ellenzéki vélemények nyilvános megfogalmazása fokozott veszéllyel járhat. A külföldi sajtóval való kapcsolattartást korlátozó további szabályok lehetősége is felmerült.

A nemzetközi tárgyalásokon az Egyesült Államok és Irán álláspontja messze van egymástól. Washington a nukleáris és katonai kockázatok csökkentését, valamint a tengeri forgalom biztonságát helyezi előtérbe. Teherán a szankciók és a blokád enyhítését, továbbá a katonai támadások megszüntetését követeli. Az iráni vezetésnek belpolitikai okból is fontos, hogy az esetleges megállapodás ne tűnjön egyoldalú meghátrálásnak. Az amerikai félnek pedig a novemberi választások előtt a magas üzemanyagárak miatt is egyre nagyobb a politikai nyomás.

Az európai gazdaság számára a Hormuzi-szoros válsága akkor is költséget jelent, ha egy-egy ország közvetlenül kevés olajat vásárol a térségből. A világpiaci árak, a biztosítási díjak és a szállítási költségek beépülnek a termékek árába. Magyarországon az üzemanyag, a szállítás, a műtrágya és számos ipari alapanyag költsége is érzékeny a nemzetközi energiapiaci mozgásokra. A tartósan magas olajár az infláció elleni küzdelmet és a vállalkozások tervezését is megnehezítheti.

A háború következő szakaszának kimenetele ezért két külön mérlegen dől el. Az egyik a katonai erőviszonyoké és a tengeri útvonalak ellenőrzéséé. A másik az iráni háztartások túlélőképességéé, az üzletek forgalmáé és az állami szolgáltatások működéséé. A kikötőkben és a teheráni piacokon érzékelhető válság arra figyelmeztet, hogy a gazdasági nyomás hatásai jóval a frontvonalaktól távolabb is tartósak maradhatnak.