A klasszikus irodalom a magyartanításban III.

A kiadványról

Mit lehet kezdeni egy olyan művel, amelyet a diák már a „kötelező” szó hallatán elutasít? Hogyan válhat a régies nyelvű klasszikus szöveg személyes olvasmánnyá? Érdemes-e mindenáron ragaszkodni a tantervi művekhez, vagy olykor éppen egy kevésbé ismert novella keltheti fel a fiatalok érdeklődését? És mit tanulhat a magyartanár abból, ahogyan a diákok valójában reagálnak ezekre a művekre?

A klasszikus irodalom a magyartanításban Mona Krisztina háromkötetes tanulmánysorozatának záró része. Az első kötet a kortárs irodalom, a második a 20. század szerzőinek tanítását járta körül; a harmadik rész a magyar és világirodalmi klasszikusokhoz fordul. Közös kérdése valamennyi írásnak, hogyan lehet a hagyomány részévé vált műveket úgy bevinni az osztályterembe, hogy a diák ne megtanulandó adatokat, hanem értelmezhető történeteket, emberi helyzeteket és saját életéhez is kapcsolódó kérdéseket találjon bennük.

A kötet Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjének tanításával indul. A tanulmány a „kötelező olvasmány” fogalmát is újragondolja, és megmutatja, hogyan segíthetik a közös olvasást a dramatikus elemek, a vizuális eszközök, a szófelhő, a gondolkodtató feladatok vagy éppen a mű más alkotásokkal való összevetése. A középpontban végig az útkeresés, a boldogság és az emberi választás kérdése áll.

Madách Imre Az ember tragédiája a kötet egyik legnagyobb szabású fejezetének témája. A szövegközpontú feldolgozás filmes adaptációkkal, szövegértési feladatokkal és beszélgetésekkel kapcsolódik össze. Ádám, Éva és Lucifer története így a szabadság, a hit, a történelem, a haladás, a jövő és az emberi felelősség ma is eleven kérdéseivé válhat.

Mikszáth Kálmán A németke című, a tantervi kánonon kívül maradt novellája arra kínál példát, milyen eredményt hozhat a tanári választás szabadsága. A diákok visszajelzései azt mutatják, hogy olykor egy kevésbé ismert, könnyebben befogadható szöveg többet tehet az olvasóvá nevelésért, mint egy pusztán előírásból tanított mű.

Külön tanulmány foglalkozik Ady Endre novelláival. A költőként közismert Ady prózájának felfedezése új oldalról világítja meg életművét. Rövid, tömör, balladisztikus elbeszélései – például a Zenóbia faluja vagy a Nyomorék Tar Pista – a társadalmi kiszolgáltatottság, az álszent erkölcs és az emberi méltóság kérdéseinek tanórai vizsgálatához is izgalmas lehetőséget kínálnak.

Két írás középpontjában Kosztolányi Dezső áll. A Pletyka a műértelmezés, az eltérő nézőpontok és az önálló esszéírás gyakorlására alkalmas, míg az Öreg pap a szeretet, az irgalom, a szabály és az emberség kapcsolatát helyezi középpontba. Ez utóbbi Jelenits István gondolataihoz kapcsolódva mutatja meg, hogyan válhat egy egyszerű jócselekedet az életszentség irodalmi képévé.

Móricz Zsigmond Pillangója a klasszikusok újrafelfedezésének példája. A tanulmány a diákok őszinte visszajelzéseire, csoportmunkára, szövegértési feladatokra és a filmadaptációra építve vizsgálja, hogyan találkozik a mai kamasz a szegénység, a szerelem, a családi elvárások és a társadalmi kiszolgáltatottság világával.

A kötet záró tanulmánya Antoine de Saint-Exupéry A kis hercegét mutatja be kötelező olvasmányként. Különleges személyes szál kapcsolódik hozzá: a mű klasszikussá vált magyar fordítását Rónay György készítette, a szerző nagyapja. A tanórai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ugyanaz a könyv másként szólhat a kisgyerekhez, a kamaszhoz és a felnőtthöz. A rózsa, a róka, a bolygók és a kis herceg története az emberi kapcsolatok, a szeretet, a felelősség és a megismerés kérdéseiről indíthat beszélgetést.

A klasszikus irodalom a magyartanításban nem receptgyűjtemény. Valós osztálytermi helyzetekből, sikeres és kevésbé sikeres próbálkozásokból, tanári döntésekből és diákreakciókból épül fel. Magyartanároknak, pedagógusjelölteknek, szülőknek és minden olyan olvasónak szól, akit érdekel, hogyan őrizhető meg az irodalmi hagyomány úgy, hogy közben valóban megszólítsa a következő nemzedéket.