Sherlock Holmes alkotójának utolsó rejtélye
Hogyan hihetett a szellemekben, médiumokban és tündérekben Sherlock Holmes megteremtője? Conan Doyle különös életútja a racionalizmus, a gyász, a spiritizmus és a bizonyítékok csapdájának története.
Ingyenes letöltés
A PDF új lapon megnyitható, majd a böngésző PDF-olvasójából is elmenthető.
A kiadványról
Sherlock Holmes a modern irodalom egyik legracionálisabb alakja. Megfigyel, kételkedik, ellenőriz, és a természetfelettinek látszó esemény mögött is földi magyarázatot keres. Megteremtője, Arthur Conan Doyle azonban élete második felében a spiritizmus egyik legismertebb nemzetközi szószólója lett. Szeánszokon vett részt, hitt a halottakkal való kapcsolat lehetőségében, spiritiszta fényképeket védelmezett, elfogadta a cottingley-i tündérfotókat, és végül Harry Houdinivel, korábbi barátjával is összekülönbözött a természetfeletti bizonyítékain. A kötet alapkérdése ezért szinte magától adódik: hogyan férhetett meg ugyanabban az emberben Sherlock Holmes kérlelhetetlen racionalizmusa és Conan Doyle rendíthetetlen hite a szellemekben?
Az Irodalmi nyomozó új kötete nem intézi el Conan Doyle történetét azzal, hogy az idős író egyszerűen hiszékennyé vált. A valóság ennél sokkal érdekesebb. Orvosnak tanult Edinburgh-ban, Joseph Bell professzor megfigyelési módszere pedig közvetlenül hozzájárult Sherlock Holmes alakjának megszületéséhez. Conan Doyle valódi bűnügyekben is bizonyította kritikai érzékét: George Edalji és Oscar Slater ügyében olyan hibákat ismert fel a hivatalos nyomozásokban, amelyek mellett mások elsiklottak. Spiritiszta érdeklődése ráadásul már az 1880-as években megkezdődött, tehát nem igaz az a gyakran ismételt magyarázat, hogy fia első világháború utáni halála „tette spiritisztává”. A háború és a sorozatos családi veszteségek inkább megerősítették és küldetéssé változtatták korábbi meggyőződését.
A könyv lépésről lépésre újravizsgálja azokat a bizonyítékokat, amelyek Conan Doyle-t meggyőzték. Ott vannak William Hope szellemfényképei, az automatikus írás, a médiumok, a szeánszok és mindenekelőtt a huszadik század egyik leghíresebb természetfeletti története, a cottingley-i tündérfotók. Két yorkshire-i lány, Elsie Wright és Frances Griffiths olyan képeket készített, amelyeken apró, szárnyas lények jelentek meg mellettük. Conan Doyle szakértőket kérdezett meg, vizsgálta a negatívokat, és végül hitelesnek fogadta el a felvételeket. Évtizedekkel később kiderült: a tündérek rajzok alapján készített, kivágott figurák voltak. Éppen ez teszi az esetet különösen értékessé, mert itt nem pusztán arról vitatkozhatunk, vajon Conan Doyle helyesen ítélt-e, hanem pontosan tudjuk, mi volt a megfejtés. A kérdés tehát az: miért nem látta meg azt, amit Sherlock Holmes talán azonnal keresni kezdett volna?
A másik nagy ellenpont Harry Houdini. A világhírű illuzionista maga is szerette volna megtalálni a halál utáni élet meggyőző bizonyítékát, különösen szeretett édesanyja elvesztése után. Ám minél több médiumot vizsgált meg, annál több bűvésztrükköt, információszerzési módszert és megtévesztést ismert fel. Conan Doyle és Houdini barátsága így két eltérő bizonyítási módszer összecsapásává vált. A konfliktus egyik legdrámaibb pillanatában Conan Doyle felesége automatikus írással állítólag Houdini elhunyt édesanyjától közvetített üzenetet. Ami Conan Doyle számára bizonyíték volt, Houdini számára éppen azt példázta, miért kell még szigorúbb ellenőrzés.
A kötet külön irodalmi rejtélyt is feltár. 1926-ban, éppen száz évvel ezelőtt jelent meg könyv alakban Conan Doyle spiritiszta Challenger-regénye, a The Land of Mist – A köd földje. Kéziratából fennmaradt kilenc oldal egy nyomtatásban soha meg nem jelent fejezetből, amelyet később The Darker Side – A sötétebb oldal címmel azonosítottak. Egy lap ma is hiányzik, a teljes szöveget pedig továbbra sem publikálták. A könyv azonban nem gyárt szenzációs elméletet a hiány köré: pontosan szétválasztja azt, amit tudunk, attól, amit csak feltételezhetnénk.
Sherlock Holmes alkotójának utolsó rejtélye ezért jóval több különös íróéletrajznál. A bizonyíték természetéről, a megerősítési torzításról, a gyászról, a hitről és az emberi gondolkodás korlátairól szól. Conan Doyle története arra figyelmeztet, hogy az intelligencia önmagában nem véd meg a tévedéstől: olykor éppen a legjobb érvelők képesek a legkifinomultabb védelmet felépíteni saját meggyőződésük köré. A könyv végső kérdése ezért nem az, hogyan lehetett egy nagy író ennyire hiszékeny, hanem sokkal közelebbi és nyugtalanítóbb: mi hogyan döntjük el, mi számít bizonyítéknak, amikor nagyon szeretnénk, hogy valami igaz legyen?