Történelmi nyomozó - Lin Piao utolsó repülése

A kiadványról

1971. szeptember 13-án hajnalban egy kínai Hawker Siddeley Trident lezuhant a mongol sztyeppén. A fedélzeten utazott Lin Piao, a Kínai Kommunista Párt alelnöke, a Népi Felszabadító Hadsereg egyik legismertebb marsallja és Mao Ce-tung hivatalosan kijelölt utódja. Vele együtt meghalt felesége, Je Csün, fiuk, Lin Li-kuo és a gép többi utasa. A kínai vezetés később azt közölte, hogy Lin Mao meggyilkolására és hatalomátvételre készült, majd a terv kudarca után a Szovjetunióba próbált menekülni. A történet ezzel látszólag lezárult, a fennmaradt források azonban sokkal bizonytalanabb képet mutatnak.

A Történelmi nyomozó új kötete Lin Piao pályáját és 1971-es bukását követi végig. A katonai karrier kezdetétől, a polgárháború és a japánellenes harcok éveitől jut el Peng Te-huaj félreállításáig, Lin honvédelmi miniszteri kinevezéséig, majd a kulturális forradalom időszakáig. Lin részt vett Mao személyi kultuszának megerősítésében, a hadsereg politikai-ideológiai nevelésében és olyan vezetők elleni kampányokban, akik később súlyos üldöztetést szenvedtek. A könyv ezért nem ártatlan áldozatként ábrázolja: bukása nem törli el azt a felelősséget, amelyet a maoista hatalmi rendszer működtetésében viselt.

1969-ben azonban éppen ezt az embert nevezte meg a párt alapszabálya Mao utódjaként. Két évvel később már ellenségnek számított. A kötet részletesen bemutatja, hogyan romlott meg Mao és Lin kapcsolata az 1970-es lusani tanácskozás után, miként kezdte Mao lebontani a marsall katonai hátországát, és hogyan vált a korábban kivételes helyzetben lévő Lin család számára egyre valóságosabbá a politikai leszámolástól való félelem.

Külön fejezetek foglalkoznak Lin fiával, Lin Li-kuóval és az úgynevezett 571-es tervvel. A fennmaradt dokumentumok alapján a fiatal légierős tiszt és köre valóban mérlegelte Mao eltávolítását, sőt meggyilkolását is. Sokkal kevésbé bizonyítható azonban, hogy Lin Piao személyesen irányította volna ezeket a terveket, vagy minden részletükről tudott volna. A hivatalos kínai változat egyetlen, központilag irányított összeesküvést rajzolt fel, miközben a források inkább több, egymással összekapcsolódó, de nem azonos folyamatot mutatnak: Mao Lin elleni fordulatát, Lin Li-kuo radikalizálódását, Je Csün aktív közvetítő szerepét és egy mindinkább elszigetelődő marsallt.

A könyv óráról órára közelít az 1971. szeptember 12-ről 13-ra virradó éjszakához. Mao váratlan pekingi visszatérése felborította a Lin Li-kuo környezetében mérlegelt elképzeléseket. Pejtajhóban sietős távozás kezdődött, miközben Lin lánya, Lin Li-heng, azaz Doudou értesítette a központi vezetést. A család végül a sanhajkuani repülőtérre hajtott, felszállt a Tridentre, a gép pedig észak felé hagyta el Kínát. Hogy Lin pontosan tudta-e, hová viszik, mennyire önként vett részt a menekülésben, és kezdettől a Szovjetunió volt-e a cél, máig nem bizonyítható teljes bizonyossággal.

A mongóliai katasztrófa körül is számos elmélet született. Üzemanyaghiány, elhibázott kényszerleszállás, fedélzeti konfliktus, lelövés és szándékos likvidálás egyaránt felmerült. A kötet elkülöníti a dokumentálható tényeket a valószínű értelmezésektől és a forrásokkal alig alátámasztható összeesküvés-elméletektől. Bemutatja azt is, miként alakította át a kínai propaganda néhány év alatt a forradalmi hős és kijelölt örökös képét az „áruló Lin Piao” hivatalos történetévé.

A történet tétje így túlmutat egy lezuhant repülőgép rejtélyén. Lin Piao esete azt mutatja meg, miként működött Mao személyi hatalomra épülő rendszere, hogyan válhatott a legközelebbi szövetségesből politikai veszélyforrás, és miért volt szinte megoldhatatlan az utódlás kérdése a kulturális forradalom Kínájában. 55 évvel a katasztrófa után több részlet továbbra is nyitott. A bizonyítékok mérlege alapján azonban már világosabban elválasztható egymástól az, amit biztosan tudunk, amit jó okkal valószínűsíthetünk, és amit a titkolózás teremtette információs vákuum tett legendává.