Metropolis – A város, amely feltalálta a jövőt

1927. január 10-én Berlinben bemutatták Fritz Lang Metropolis című filmjét. A német némafilm történetének egyik legnagyobb szabású vállalkozása már megszületése pillanatában meghökkentette a közönséget. Monumentális díszletei, futurisztikus városképei, tömegjelenetei és technikai megoldásai olyan vizuális világot hoztak létre, amelynek hatása egy évszázaddal később is felismerhető a filmekben, a reklámokban, a zenés videókban, a képregényekben és a modern városról alkotott elképzeléseinkben.

A Metropolis azonban nem pusztán filmtörténeti mérföldkő. Megszületése szorosan kapcsolódott a weimari Németország társadalmi, gazdasági és kulturális feszültségeihez. Az első világháború utáni Berlin egyszerre volt politikai válságok, technikai modernizáció, tömegkultúra és művészeti kísérletezés színtere. Ebben a közegben született meg Fritz Lang és Thea von Harbou története a két részre szakadt városról, ahol a felszínen élők jóléte a föld alatt dolgozó tömegek munkájára épül.

A film elkészítése hatalmas pénzügyi és technikai kockázatot jelentett az UFA stúdiónak. A forgatás 1925 májusától 1926 októberéig tartott, költségvetése pedig messze meghaladta a korabeli német filmekét. Több ezer statiszta dolgozott a jelenetekben, hatalmas díszleteket építettek, új trükktechnikai megoldásokat alkalmaztak, és hosszú hónapokon át formálták azt a várost, amely később a science fiction egyik alapképe lett.

A könyv részletesen bemutatja Brigitte Helm kettős szerepét is. A színésznő egyszerre alakította Mariát, a munkások reményének jelképét, valamint a róla mintázott robotnőt, aki a káosz eszközévé válik. A Maschinenmensch alakja a filmtörténet egyik legismertebb figurájává vált, és közvetlenül vagy közvetve számtalan későbbi filmes és vizuális alkotásra hatott.

A Metropolis története azonban a bemutató után sem ért véget. A filmet röviddel premierje után jelentősen megvágták, egyes jelenetek évtizedekre eltűntek, és sokáig nem létezett olyan változat, amely megközelítette volna Lang eredeti elképzelését. A fordulat 2008-ban következett be, amikor Buenos Airesben azonosították a film egy addig ismeretlen, hosszabb változatának másolatát. Az előkerült anyag segítségével 2010-re minden korábbinál teljesebb rekonstrukció készülhetett el.

A könyv végigköveti ezt a különös utat: az ötlet megszületésétől a berlini stúdiókon, a gigantikus forgatáson és az 1927-es bemutatón át a film megcsonkításáig, elveszett jeleneteinek kereséséig és újrafelfedezéséig. Bemutatja azt is, hogyan változott a Metropolis megítélése az elmúlt száz évben, és miként lett egy kezdetben vitatott, pénzügyileg kockázatos német film a világ filmművészetének egyik legtöbbet idézett alkotása.

Külön fejezetek foglalkoznak a film építészeti inspirációival, a modern nagyváros képével, a technika és az ember kapcsolatával, a társadalmi hierarchia ábrázolásával, valamint a film későbbi kulturális hatásával. A Metropolis városképe számos későbbi science fiction filmben visszaköszön, a robotnő alakja pedig a XX. század egyik meghatározó vizuális motívumává vált.

A kötet nem csupán egy klasszikus film történetét meséli el. A Metropolis egy korszak dokumentuma is: annak az időszaknak a lenyomata, amikor Európa egyszerre félt és lelkesedett a modern technika gyors fejlődésétől. A filmben megjelenő kérdések – a gépek szerepe, a társadalmi egyenlőtlenség, a tömegtermelés, az automatizáció és az ember helye a technikai rendszerekben – ma talán még ismerősebben hangzanak, mint 1927-ben.

A Metropolis száz év után sem vált puszta filmtörténeti emlékké. Képei tovább élnek, kérdései újra és újra visszatérnek, és az általa megteremtett jövőkép még mindig befolyásolja, hogyan képzeljük el a modern várost és a technológia által formált világot.