Schnitzler álma – Bécs a pszichoanalízis korában

1926-ban jelent meg könyv alakban Arthur Schnitzler egyik legkülönösebb és legtöbbet értelmezett műve, az Álomnovella. A rövid történet egyetlen éjszaka és egyetlen házasság válságán keresztül vezet el a vágy, a féltékenység, az elfojtás, a fantázia és az önismeret határvidékére. Száz évvel később a mű azért is különösen izgalmas, mert benne találkozik mindaz, ami a századforduló Bécsét a modern európai kultúra egyik legfontosabb laboratóriumává tette.

Arthur Schnitzler orvosként kezdte pályáját, miközben íróként ugyanazokat a területeket vizsgálta, amelyek Sigmund Freudot is foglalkoztatták: az ösztönöket, az elfojtást, az álmot, a szexualitást, a társadalmi szerepeket és azt a szakadékot, amely az ember nyilvános élete és titkos vágyai között húzódik. Freud maga is felismerte ezt a közelséget. Schnitzler azonban nem pszichoanalitikus elméleteket akart irodalommá alakítani. Az emberi viselkedéshez történetekből, párbeszédekből, házasságokból, szerelmi háromszögekből és lelki válságokból közelített.

A kötet bemutatja azt a Bécset, amelyből az Álomnovella kinőtt. A Monarchia már szétesett, az egykori birodalmi főváros elveszítette korábbi politikai súlyát, ám kulturális energiája továbbra is rendkívüli maradt. Kávéházak, színházak, klinikák, újságok és irodalmi társaságok világában egymás mellett működött Schnitzler, Freud, Karl Kraus és számos olyan alkotó, akik új nyelvet kerestek a modern ember tapasztalatainak leírására.

A felszín mögött azonban egyre erősebben jelent meg az antiszemitizmus, a társadalmi bizonytalanság és a polgári világ önbizalmának megingása. Schnitzler zsidó származása miatt maga is megtapasztalta a kor előítéleteit. Drámái és elbeszélései többször botrányt kavartak, különösen akkor, amikor a házasság, a szexuális erkölcs vagy a társadalmi képmutatás kérdéseit vitte színpadra. A Reigen körüli botrány megmutatta, mennyire érzékenyen reagált a közvélemény arra, ha valaki a társadalom által elhallgatott vágyakról beszélt.

Az Álomnovella történetének középpontjában Fridolin és Albertine házassága áll. Egy beszélgetés során mindketten bevallják, hogy korábban mások után vágyakoztak. Ettől kezdve a férj éjszakai bolyongásba kezd, amelyben prostituált, zongorista, titkos társaság és maszkos szertartás követi egymást. A világ egyre bizonytalanabbá válik: nem lehet pontosan tudni, hol ér véget a valóság, hol kezdődik a fantázia, és mennyi abból, amit Fridolin átél, saját elfojtott vágyainak kivetülése.

Schnitzler számára azonban nem önmagában a szexualitás volt fontos. A történet azt vizsgálja, mennyit tudhatunk arról az emberről, akivel együtt élünk, és mennyit tudunk saját magunkról. Egy házasság biztonsága vajon a hűségen, az őszinteségen vagy éppen bizonyos titkok fennmaradásán alapul? Lehet-e valaki hűtlen úgy, hogy semmi sem történt meg a valóságban? Egy álom súlya kisebb-e, mint egy tetté? Az Álomnovella ezekre a kérdésekre nem ad kényelmes válaszokat.

A könyv külön fejezetekben mutatja be Schnitzler életét, házasságát, szerelmi kapcsolatait és naplóit, valamint a Freudhoz fűződő különös, távoli kapcsolatát. A két férfi ugyanabban a városban élt, hasonló emberi problémákat vizsgált, mégsem alakult ki közöttük szoros kapcsolat. Freud később azt írta Schnitzlernek, azért kerülte őt, mert valamiféle „doppelgänger”, hasonmás érzését keltette benne.

Az Álomnovella története 1999-ben új életre kelt Stanley Kubrick utolsó filmjében. A Tágra zárt szemek Bécsből New Yorkba helyezte át a cselekményt, mégis megőrizte a történet lényegét: a féltékenységből induló éjszakai utazást, a maszkos szertartást, a házasság törékenységét és a vágy bizonytalan természetét. Kubrick filmje új olvasók millióit vezette vissza Schnitzler művéhez.

A Schnitzler álma egyszerre irodalomtörténet, kultúrtörténet és egy különleges mű keletkezéstörténete. Egy olyan korszakot mutat be, amelyben az emberi lélek addig rejtett területei egyszerre kerültek az orvostudomány, a pszichoanalízis és az irodalom érdeklődésének középpontjába. Az Álomnovella száz év után is azért hat modernnek, mert kérdései alig változtak: mit kezdünk a saját vágyainkkal, mennyire ismerjük azt, akit szeretünk, és mennyire ismerjük önmagunkat?