Voyager – Az emberiség legtávolabbi üzenete

1977 nyarán és őszén két különös szerkezet hagyta el a Földet. A Voyager–2 augusztus 20-án, a Voyager–1 szeptember 5-én indult útnak. Nevük ma már az űrkutatás történetének legismertebb nevei közé tartozik, pedig eredetileg egyikük küldetését sem tervezték fél évszázadosra. Néhány éves expedíciónak indultak, amelynek célja a külső bolygók felderítése volt. Azóta mindketten messze túljutottak azon a téren, amelyet indulásukkor még a küldetés természetes határának gondoltak.

A Voyager-program története azonban jóval korábban kezdődött. A NASA mérnökei és csillagászai felismerték, hogy a Naprendszer óriásbolygói a hetvenes évek végén olyan ritka geometriai helyzetbe kerülnek, amely lehetővé teszi, hogy egyetlen űrszonda egymás után több bolygót is felkeressen. A Jupiter gravitációja továbbküldhette a Szaturnuszhoz, az pedig újabb lendületet adhatott az Uránusz és a Neptunusz felé. Így született meg a Grand Tour gondolata: egy olyan utazás terve, amelyhez hasonló lehetőség csak nagyjából másfél évszázadonként adódik.

A könyv végigköveti, miként lett ebből az elképzelésből működő űrprogram. Bemutatja a szondák tervezését, a mérnöki kompromisszumokat, a kamerák és műszerek kialakítását, a kommunikáció nehézségeit, valamint azt a különleges földi hálózatot, amely több milliárd kilométer távolságból is képes fogadni a Voyager gyenge rádiójeleit.

A küldetés első nagy állomása a Jupiter volt. A Voyager–1 és –2 képei alapjaiban változtatták meg azt, amit addig az óriásbolygóról és holdjairól tudtunk. Az egyik legnagyobb meglepetést az Ió okozta, ahol aktív vulkánokat fedeztek fel. Ez volt az első alkalom, hogy a Földön kívül működő vulkánokat figyeltek meg. A Jupiter rendszere hirtelen nem statikus, fagyott világként jelent meg, hanem rendkívül összetett és dinamikus környezetként.

Ezután következett a Szaturnusz. A Voyager-képek minden korábbinál részletesebben mutatták meg a gyűrűk szerkezetét, és új kérdéseket vetettek fel a Titán sűrű légkörével kapcsolatban. A Voyager–1 pályáját úgy alakították, hogy közel repüljön el a Titán mellett, ezért az már nem folytathatta útját a további bolygók felé. A Voyager–2 viszont továbbhaladt, és 1986-ban elérte az Uránuszt, 1989-ben pedig a Neptunuszt. Máig ez az egyetlen űreszköz, amely közelről vizsgálta ezt a két távoli bolygót.

A könyv külön történetként meséli el a Golden Record megszületését is. A két űrszondára aranyozott lemezt helyeztek, amely képeket, zenét, földi hangokat és üdvözleteket visz magával. Carl Sagan és munkatársai néhány hónap alatt próbálták eldönteni, hogyan lehetne egyetlen lemezen bemutatni az emberiséget egy esetleges idegen civilizációnak. A Golden Record egyszerre tudományos üzenet, kulturális válogatás és különös időkapu: valószínűleg sokkal tovább fennmarad, mint azok a civilizációk, amelyek elkészítették.

A Voyager-program azonban nem ért véget a bolygók meglátogatásával. A Voyager–1 és a Voyager–2 továbbhaladt a Naprendszer pereme felé. Műszereikkel feltérképezték a napszél határvidékét, majd mindketten átlépték a heliopauzát, és eljutottak a csillagközi térbe. Ma már olyan környezetből küldenek adatokat, amelyet előttük egyetlen ember alkotta szerkezet sem ért el.

Az expedíció utolsó szakasza egyben mérnöki versenyfutás is. A radioizotópos energiaforrások teljesítménye évről évre csökken, ezért a NASA szakemberei sorra kapcsolják le a műszereket és a fűtéseket, hogy néhány watt energiát megtakarítsanak. A szondákat olyan problémákon vezették át, amelyekre az eredeti tervezőknek soha nem kellett megoldást készíteniük. Évtizedekkel a tervezett élettartam után a Voyager még mindig működik.

Voyager – Az emberiség legtávolabbi üzenete egyszerre űrtörténet, tudománytörténet és egy rendkívüli emberi vállalkozás története. Egy olyan korszakról szól, amelyben mérnökök és tudósok képesek voltak évtizedekre előre gondolkodni, miközben maguk sem tudhatták, milyen felfedezések várnak rájuk.

A Voyager-szondák egyszer majd elhallgatnak. Útjuk azonban akkor sem ér véget. Tovább sodródnak a Tejútrendszerben, fedélzetükön az aranylemezzel és egy régen eltűnt bolygó üzenetével. Ha valaki egyszer megtalálja őket, azt fogja tudni rólunk, amit 1977-ben fontosnak tartottunk elmondani.