Hitler ellen – Ellenállás a Harmadik Birodalomban
Kik és miért fordultak szembe Hitlerrel? A kötet a magányos tiltakozóktól a Fehér Rózsán és a zsidó mentőhálózatokon át Stauffenberg július 20-i merényletéig mutatja be a náci diktatúrával szembeni ellenállás sokféle formáját.
Ingyenes letöltés
A PDF új lapon megnyitható, majd a böngésző PDF-olvasójából is elmenthető.
A kiadványról
Mit jelent ellenállni egy diktatúrának? Csak az számít ellenállónak, aki fegyvert fog, bombát készít vagy államcsínyt szervez? Vagy az is, aki megtagadja az engedelmességet, üldözötteket bújtat, röplapot terjeszt, külföldi rádiót hallgat, dokumentálja a rendszer bűneit, vagy egyszerűen nem hajlandó elfogadni, hogy az igazságot a hatalom határozza meg?
A Hitler ellen a Harmadik Birodalom történetének egyik legösszetettebb fejezetét dolgozza fel. Nem pusztán az 1944. július 20-i merénylet történetét meséli el, hanem azt a sokféle, egymástól gyakran elszigetelt ellenállást is, amely 1933 és 1945 között újra és újra megjelent Németországban. A kötet középpontjában ezért nem egyetlen hős vagy szervezet áll, hanem az emberi döntés: mikor jut el valaki odáig, hogy a hallgatás helyett a cselekvést választja?
A könyv bemutatja a kommunista és szociáldemokrata földalatti hálózatokat, az egyházi tiltakozás különböző formáit, a náci propagandával szembeszálló újságírókat és művészeket, valamint Georg Elsert, aki már 1939-ben egyedül próbálta megölni Hitlert. Külön fejezet foglalkozik Friedrich Kellnerrel, a vidéki igazságügyi tisztviselővel, aki titkos naplójában rögzítette mindazt, amit a propaganda mögött látott, és akinek története azt is megmutatja, mennyit lehetett tudni a diktatúra bűneiről.
Megjelennek azok a zsidó fiatalok is, akik Berlinben hamis iratokkal, rejtekhelyekkel és élelmiszerrel segítették egymást túlélni. Edith Wolff, Jizchak Schwersenz, Gad Beck és társaik története arra figyelmeztet, hogy a saját megsemmisítés megakadályozása is lehetett ellenállás. Ugyanilyen fontos szerepet kap a Fehér Rózsa: Hans és Sophie Scholl és társaik röplapokkal próbálták megtörni a hallgatást, tudva, hogy ezért az életükkel fizethetnek.
A történet másik nagy vonulata a katonai és konzervatív ellenállás. Ludwig Beck, Hans Oster, Henning von Tresckow, Carl Goerdeler, a Kreisaui Kör és végül Claus Schenk Graf von Stauffenberg útján keresztül követhetjük, hogyan lett a kezdeti politikai és katonai kételyekből összeesküvés, majd merénylet és államcsínykísérlet. A könyv részletesen bemutatja az 1938-as elmaradt puccsot, a Valkűr-terv átalakítását és 1944. július 20. drámai óráit.
A kötet azonban nem épít egyszerű hősi legendát. Az ellenállók között voltak demokraták, monarchisták, kommunisták, konzervatívok és olyan katonák is, akik korábban maguk is szolgálták a rendszert. Más-más Németországot képzeltek el Hitler után, és sokan csak hosszú út végén jutottak el a szakításig. Ettől történetük nem kevésbé fontos, hanem emberibb és történelmileg hitelesebb.
A Hitler ellen végül arra a kérdésre keresi a választ, amely minden diktatúra történeténél felmerül: miért alkalmazkodik a többség, és mi késztet egy kisebbséget arra, hogy nemet mondjon? A német ellenállás nem tudta saját erejéből megdönteni Hitlert. De azok története, akik szembefordultak vele, bizonyítja, hogy még egy totális diktatúrában sem szűnt meg teljesen az egyéni választás lehetősége.