A magyar titkosszolgálatok fél évszázados árnyéka

A kiadványról

A Kádár-kori állambiztonság öröksége nem tűnt el 1990-ben, csupán új szervezeti köntöst kapott. A III/III. Csoportfőnökség 550–600 operatív tisztje és többezres besúgóhálózata a pártvezetés közvetlen irányítása alatt működött, elsődleges célja a hatalmon lévő elit védelme és az ellenvélemények elfojtása volt. Ez a kettősség – a látszólag univerzális biztonsági feladat és a valódi pártpolitikai alárendeltség – azóta is visszatérő vitatéma, valahányszor a rendszerváltás utáni szolgálatok elődeikhez való viszonyát vizsgálják. Az iratok jelentős része megsemmisült vagy minősített archívumokba került, ami máig megnehezíti a korszak feldolgozását, és sok kérdésre talán soha nem is születik végleges válasz.
A rendszerváltás első komoly törését a Dunagate-botrány hozta: 1990 januárjában kiderült, hogy a belügyi szervek még a többpárti választásokra készülő ellenzéki mozgalmakat is megfigyelés alatt tartották. A botrány nyomán Horváth István belügyminiszter lemondott, és március elsejével négy új szolgálat kezdte meg működését: az Információs Hivatal, a Nemzetbiztonsági Hivatal, valamint a katonai oldalon a Katonai Felderítő Hivatal és a Katonai Biztonsági Hivatal. A szétválasztás mögött a hatalommegosztás elve állt, nehogy egyetlen szerv halmozhassa fel a Kádár-kori állambiztonság korlátlan hatalmát. Az 1995–96-os nemzetbiztonsági törvény hozta létre a technikai háttérszolgálatot is, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot, amely azóta a lehallgatások és a technikai megfigyelés hátterét adja.
A bizalmi deficit a kilencvenes években sem oldódott meg. A 2002-es D-209-es dosszié, amely szerint Antall József állítólag ügynök lett volna, sosem nyert egyértelmű igazolást, az átvilágítási törvények pedig sorra buktak el vagy félmegoldások szintjén maradtak. 2013-ban derült ki, hogy Laborc Sándor, az NBH korábbi főigazgatója 2008-ban kétszer is találkozott Portik Tamás alvilági szereplővel, és – saját szavai szerint – politikusokról, bírákról, ügyészekről próbált kompromittáló információt gyűjteni, amire Portik rendőrtiszteket is hozzátett. Az ügyet végül bizonyíték hiányában zárták le, Laborc a parlamenti bizottság előtt „koncepciós eljárásnak” nevezte a vizsgálatot, de a gyanú, hogy a szolgálatok vezetői politikai célra használják a rájuk bízott eszközöket, azóta is visszatér.
2010-ben a második Orbán-kormány a Nemzetbiztonsági Hivatalt Alkotmányvédelmi Hivatalra nevezte át, és létrehozta a Terrorelhárítási Központot is, amely rendészeti szervként kapott nemzetbiztonsági jellegű feladatokat – szakmai kritikusok szerint ezzel részben felszámolva azt a szétválasztást, amelyet 1989 óta minden kormány fenn akart tartani a rendőrség és a nemzetbiztonság között. 2012-ben a két katonai szolgálat is egyesült Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat néven, tovább csökkentve az egymást ellenőrző intézmények számát, és felerősítve azt az aggodalmat, hogy a rendszerváltáskor tudatosan szétválasztott funkciók fokozatosan újra egy kézbe kerülnek.
A digitális kor legnagyobb botránya a 2021-es Pegasus-ügy volt: a Direkt36 és a Telex feltárta, hogy az izraeli kémprogrammal újságírókat, ellenzéki politikusokat és üzletembereket figyeltek meg, mintegy háromszáz hazai telefonszám érintettségével. A kormánypárti képviselők távolmaradása miatt a parlament nemzetbiztonsági bizottsága határozatképtelen maradt – ahogy a Szabad Európa fogalmazott, „a kormány nem tagad, csak felelősséget hárít”. Az Európai Parlament 2023-as jelentése később nemzetközi szinten is megerősítette, hogy a kémszoftvert több uniós kormány is emberi jogokat sértő módon alkalmazta.
A történet 2026-ban új fejezetet kapott. A választás előtt egy AH-jelentés a Tisza Párthoz köthető informatikusokról szólt, alig néhány héttel a voksolás előtt kerülve nyilvánosságra, majd a győztes Magyar Péter miniszterelnökként azonnal lecserélte mind a négy szolgálat vezetőjét. A minta ismerős: az új hatalom mindig újrarendezi az árnyékintézményeket, a tartós, pártpolitikától független kontroll viszont továbbra is hiányzik – ez a hiány köti össze a hat évtizeddel ezelőtti és a mai fejezetet.